Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

hanem a divat szerint választják meg öltözetüket. A legtöbben abban is egyetértettek, hogy a divatnak nem lehet, és bizonyos mértékig nem is szabad ellenállni, hiszen a többiekétől elütő öltözet nevetségessé tesz, az embernek bele kell simulnia környezetébe. Ugyanakkor a divatot nem szabad gondolkodás nélkül követni: a hölgyek nevelését célul tűző Írások egyszerűséget, a divat mértékletes, nem kritikában követését, a feltűnés kerülését ajánlották olvasóiknak. Amikor a szerzők általánosságban beszéltek a divatról, a szót szűkebb jelentésében használták, és a 18. század elejétől Magyarországon is uralkodóvá váló általános európai, párizsi divatra gondoltak.

A divattal kapcsolatos mérsékeltebb, annak erényeit is elfogadó vélemények mellett kivételnek tűnnek Vahot Imre divatellenes kirohanásai a Pesti Divatlapban („ruhabálványozási düh”, „bűnös piperekórság”), aki számára a divat szó szintén a párizsi divatot jelentette, és a - szerinte - „annyira hiú, felületes műveltségű, változékony kedélyű, a vallás és családi élet szent kötelékeit kigúnyoló, s örökké elégületlen franciákkal” kapcsolódott össze. A divatot követő ember Vahot véleménye szerint „önmagából maskarát, torzalakot csinál, pávaként hiúskodik, kacérkodik, s kényelmetlen divatruhái, kivált a test szorongatása, fűzése által, többnyire nyomorékká, beteggé teszi magát és nemzendő gyermekeit...”33

2.1.2 Nemzeti öltözet, nemzeti divat

A divat mint jelenség sokak számára már csak azért is elfogadható volt, mert jó irányba is fordítható, vagyis a nemzeti öltözék, illetve a honi kelme terjesztésére is alkalmasnak tartották. A divatlapok egyetértettek abban, hogy az előkelők példájára van szükség, mert ők formálják azt a divatot, amelyet mások követnek, tehát ha nemzeti és honi öltözetben jelennek meg, hozzájárulhatnak annak terjesztéséhez. így például az egyik divattudósító szerint a két Zichy grófnő a színházban viselt honi öltözete „a valódi honszeretet fényében tündökölt minta- s lényképe gyanánt mindazoknak, kiket, fájdalom, nem gyulaszt e láng”.34

Voltak olyan szerzők is, akik a magyar nemzeti öltözetet nemcsak Magyarország, hanem Európa, vagy akár az egész világ divatjaként is szívesen látták volna.

33 [Vahot Imre]: Magyar divat. Pesti Divatlap, 1844. l.sz. nyárhó 1. hete [1 ]—4. p. l.p.

34 Zichy Antónia (1816-1888) Batthyány Lajos, Zichy Karolina (1818-1903) Károlyi György felesége volt, a liberális nemesi társaság vezéralakjaiként támogatták a védegyleti mozgalmat és a nemzeti viselet terjesztését, így gyakori szereplői voltak a reformkori társasági és divathíreknek. Divat. Életképek, 1844. 22. füzet 724. p.

20