Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.9. A nemzeti öltözet szerepe

zások is meg fognak szűnni. A többség azonban komolyan vette azokat a társadalmi következményeket, amelyekkel a fényűzés elharapózása fenyegetett. A divatlapokban korábban is helyet kapott a hagyományosnak mondható luxuskritika, de amikor a nemzeti divat korszakában a szerzők a nemzeti öltözéket is elérő fényűzés ellen foglaltak állást, nem kizárólag erkölcsi, illetve nemzetgazdasági aggodalmaik voltak („a nemzeti büszkeségnek egyéb, értelmesebb tért kell keresni”- írta például Vajda János)616, hanem a nemzeti divat általános divat voltát, a nemzetet egységesítő szerepét féltették. A magyar nemzeti öltözet képzetével szorosan összekapcsolódott a keleti pompa, a drágaság, az előkelőség képzete; az egyik érv, amelyet divatba hozatala ellen már a reformkorban is felhoztak, éppen előállításának magas költsége volt. A divattudósítók szerint a magyar nemzeti öltözet különösen alkalmas a változtatásra és díszítésre, ez a különben kedvező tulajdonsága azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a költséges ruhadarabok gyakori változása miatt a „középosztály” egy idő után képtelen lenne követni a divatot. Ez pedig ellentétben állna a nemzeti divat céljával, vagyis azzal, hogy ne csak a tehetősek, hanem az egész nemzet közös divata lehessen: „a magyar viselet nemcsak főrangú, hanem általános nemzeti viseletnek maradjon meg, amit pedig csakis úgy érhetünk el, ha egyrészt bemutatjuk szépségeit, másrészt azonban megóvjuk a szertelen váltakozástól.”6'7

Károlyi Ede gróf618 1860-ban felhívást tett közzé A nemzeti divat érdekében címmel a Pesti Naplóban. Ebben az írásban aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a magyar öltözet túlságosan fényűző kiállítása kasztokra szakadással fenyegeti a nemzetet, mivel a drága divatot nem mindenki képes követni, ezért inkább sokan lemondanak róla: „nemzeti viseletűnket a boldog egyszerűség teréről letévesztvén, okul szolgál arra, hogy ez soha általános, soha közös ne lehessen, s így a nagyszámú közrendűek küszöbén belül nem honosulhatván meg, mielébb ismét a külföld egyszerűbb és olcsóbb, a személynek személytőli elkülönítésére kevésbé alkalmas divatjának kényteleníttessék jogos helyét átengedni.” Ráadásul a túlságosan drága öltözet a benne megnyilvánuló hazafiság félremagyarázására is alkalmat ad, hiszen könnyen lehet hiúságnak, tündöklési vágynak értelmezni a valódi szándék ellenében. Károlyi a nőkhöz fordult: mentsék meg hazájukat a „káros elvek és megrontó divatok terjedésétől, magokévá téve nemzetünk szent

616 Barabás-Vajda 1859. 80. p.

617 Divatcikkek Emíliától. II. Divatcsarnok, 1860. december 30. 191-192. p. 192. p.

618 Károlyi Ede, gróf (Párizs, 1821 - Budapest, 1879) Részt vett a szabadságharcban, majd határozati párti országgyűlési képviselő volt. Feleségével, Komiss Klarisszával együtt a nemzeti divat pártolójaként a társasági- és divathírek gyakori szereplője volt az 1860-as években.

196