Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.7. Nemzeti öltözet - nemzeti önkép

szerzője ad a francia ruhába öltöző magyar nők szájába: „rabjai vagyunk a változatosság és unalom csodaszülöttjének: a divatnak. Ez az igazság, és ez temeti el újra a magyar viseletét”;547 vagy máshol: „vannak, akik feláldozzák a női jellem egyik legfényesebb tulajdonságát: az állhatatosságot, és inkább vélnek tetszeni hiú fényelgés, mint a nemzeti jelleghez való hü ragaszkodás által...”548

4.7.2 A „valódi” magyar

Ha magyar lány volnék,

Olyan legényre még —

Ki idegen bőrt visel —

Rá sem hederítnék.549

(Csillag Márton: Ha magyar lány volnék...)

A rossz tulajdonságok, a hiúság, a tetszeni vágyás, a gyöngeség, az állhatatlanság a lapok szerzői szerint a „valódi” magyar nőket természetesen nem jellemzik: az „idegennek” tulajdonított jellegzetességek a saját nemzeten belül is megjelentek. A nemzeti divat követése, illetve figyelmen kívül hagyása csak egy a nemzeti társadalmat felosztó belső törésvonalak között. Nyilván nem ez volt a legfontosabb, de minden bizonnyal az egyik legszembetűnőbb tényező, amely első pillantásra lehetővé teszi az eligazodást, a másik elhelyezését anélkül, hogy szóba kellene vele elegyedni. A magyar nők csoportján, illetve tágabban a magyar nemzeten belül tehát úgy tűnik, újabb törésvonal keletkezett, a nemzeti öltözet propagálói a saját csoportot is felosztották „mi”-re (akik nemzeti öltözetet viselünk, ezzel és más módon is, például a nyelv, tánc és egyéb kiemelt nemzeti ügyek támogatásával terjesztjük a nemzeti eszmét) és „ők”-re (akik nem tisztelik a nemzeti hagyományt és behódolnak a párizsi divatnak). A „valódi” nők, magyarok stb. kiemelésével a divat területén is megszületett a belső idegen képzete, akit ruhájáról már első látásra fel lehet ismerni, akit ki kell zárni a közösségből (a korszakban több hír jelent meg arról, hogy hölgyek elhatározták, csak magyar ruhás ifjakkal táncolnak),550 de aki egyszerűen csatlakozhat is a „valódiak” népesebb csoportjához. „Aki csak divatból honleánykodik, aki csak divatból ölté fel a magyar ruhát, hogy

547 -i. -R.: Egy hét története. Családi Kör, 1863. június 12. 567-569. 568. p.

548 Divattudósítás. Családi Kör, 1862. március 30. 207-208. p. 208. p.

549 Csillag Márton: Ha magyar lány volnék... Napkelet, 1860. január 29. 66. p.

550 Lásd pl. a frakk-pört, 187. lábjegyzet.

178