Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés
dominálnak, ezek mellett, a ruhadarabok pontosabb megnevezéseként, az atilla, a buda és a szűr fordul elő gyakrabban. Mindez jelentheti azt, hogy a divatlapokból többé-kevésbé megismerhető sokféle ruhadarab csak papíron létezett, esetleg egy-egy darab készült belőlük, amelyeket kitalálóik divatképen igyekeztek a potenciális vásárlókkal megismertetni és népszerűsíteni, de valódi divattá nem váltak, nem terjedtek el. Az is lehetséges, hogy a vásárlók maguk sem igazodtak el a sokféle új szokatlan és gyakran változó modell között (amelyek egyébként többségükben a magyar öltözet alapvető darabjainak változatai voltak, sokszor nem is különböztek túlságosan egymástól), és mindegyiket ugyanazzal a néhány közismert, régóta használatos elnevezéssel illették. Ennek eldöntése további források bevonását igényelné - az 1860-as évekből már tömegesen rendelkezésre álló fotókat a divatképekkel, leírásokkal összehasonlítva bizonyára közelíteni lehetne egymáshoz a diskurzusok és képzetek világát és a történeti valóságot. A nemzeti divat elmúlásával a nemzeti öltözet maga is emlékké vált: a pesti lóverseny közönségének soraiban feltűnő néhány mente olyan, mint egy „felmerülő édes emlék” a divattudósító számára.489 4.6 Őseink öltözete és a jelenkori ízlés Látásodra bár a léha Itt-ott kaczajra fakad... Haddkaczagjon, majd elhagyja... (Jókai Mór: Magyar divat) Bár elnevezésük és a divatlapokban közölt leírások is ősi és eredeti voltukat hangsúlyozták, az előző alfejezetben felsoroltak valamennyien történeti és részben népviseleti mintákat felhasználó, de az aktuális divattal összhangba hozott ruhadarabok voltak. A divat a szabáson és díszítésen kívül érvényesült a felhasznált textíliákban is, amelyeket továbbra is elsősorban külföldről szereztek be a kereskedők. A lapok beszámoltak arról, amikor a nagyobb cégek képviselői Párizsba utaztak a kelmék beszerzése ügyében, Monaszterly és Kuzmik külföldi útjai például visszatérő hírek az 1860-as években. A ruhák divatos külföldi kelmékből készültek tehát, sokszor olyanokból, amilyeneket az „ősök”, akármikor éltek is, 489 Divattudósítás. Családi Kör, 1864. június 12. 575. p. 158
