Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.5. A nemzeti divat: emlékezés

28. kép. Nemzeti divatkép. Hunyadi köpeny, magyarka, hálóköntös, guba, prémes nánási mente, díszöltözet (palást), prém nélküli buda, Erzsébet mente, prémezett buda Jámbor Endre divatképén. Férfidivat-közlöny, 1862

ruhadarab volt. A Hollósy-mente bő szabású, lefelé trapézosan bővülő, könyök alá érő, bővülő ujjakkal ellátott, utcai viseletre szánt női mente. A Gizella-buda vastag kelméből, bő, hosszú derékkal, bő ujjakkal, rövid gallérral készült.

Más források, például a visszaemlékezések azonban csak néhányat említenek a lapokban fellelhető sokféle ruhadarab közül. Tóth Béla egy nyelvtörténeti írásában, saját gyerekkorára visszaemlékezve a buda, rákóczy, kazinczy, Csokonai, árpádka, Deák-köpönyeg, Deák-szűr, Hunyady-szűr, Petőfi-gallér, magyarka, rákos nevű ruhadarabokat sorolta fel, mint amelyeket az 1860-as években teremtettek (kivéve: Kossuth-kalpag) az atilla és a zrínyi mintájára.488 Más emlékezésekben azonban inkább az általános megnevezések (magyar ruha, dolmány stb.)

488 Tóth 1896. 109. p. A Csokonai prémszegélyű, rövid mente volt. Az árpádka az atilla rövid változata. A deák bő felöltő volt.