Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.5. A nemzeti divat: emlékezés

főkötő formáját,468 az egyik pesti szabómester pedig új ruhadarabot „talált fel”, amelyet állítólag 17. századi rajz után készített, „egészen kuruc mintára.”469 Tudatos múltba fordulásról, az ősi, eredeti forrásokhoz való visszatérésről van itt szó, gesztusról, amelyet az emlegetett régi könyvek, képek, források hitelesítenek.

A divattudósítók cikkeikben szintén azt igyekeztek bizonyítani, hogy a nemzeti öltözet ősi hagyomány. A honleányok ugyanazokat az öltözeteket viselik, „melyben Eger hölgyei hősökként küzdtek és véreztek el, melyben Szilágyi Erzsébet egy Hunyadi Mátyást nevelt, melyben nagy őseitek dicsőén éltek s hőshalált haltak a drága honért”.470 Az ősök (akik a legtöbbször általánosságban, személytelenül és kortalanul jelennek meg) örülnének, ha látnák, hogy leszármazottaik az ősi viseletét hordják, és otthonosan éreznék magukat közöttük. Egy magyar szellemű főúri esküvő láttán a tudósító úgy vélte, „ha kacagányos őseink sírjaikból fölkelve részt vehettek volna e magasztos ünnepélyen, melyre a deli leventék és bájos főúri hölgyek mind díszes nemzeti öltözetben jelentek meg, örömükben maguk is eljárták volna a palotást”.471 Az új szabású női Kazinczy-atilla a divattudósító szerint olyan kettős ujjat kapott, mint amilyet Attila fejedelem is viselni szokott a festményeken,472 Nádasdy Ferenc és Zichy Ilona esküvője (Pesti egyetemi templom, 1868) a díszes magyar ruhák miatt a „régi táblabírói kor magyar főúri esküvőinek festőiségére” emlékeztette a tudósítót.473 A folyamatosság tehát nem szakadt meg, a magyar divatot nem kellett megalkotni, hiszen „mindenkinek csak a régi minta lebeghetett szeme előtt, a régi minta pedig valóban nem a mi érdemünk.”474 A múltra való állandó hivatkozás egyik funkciója éppen a hagyományszerűség, a folytonosság igazolása volt, részben szemben azokkal a(z osztrák) vádakkal, amelyek szerint a magyar divat légből kapott, és kizárólag

468 Magyar divatképeink bevezetése (folytatás). Nefelejts, 1860. január 29. 527-528. p; Magyar viselet. Nefelejts, 1861. január 13. 508. p.

469 Nefelejts, 1861. december 15.

470 A magyar viseletről. Divatcsarnok, 1860. szeptember 17. 302. p.

471 Nefelejts, 1859. szeptember 11. 285. p. A „kacagányos” jelző az „ősök” epiteton ornansa.

472 Heckenast-Bajza Lenke: Eredeti divattudósítás. Nővilág, 1860. július 1. 427^129. p. 427. p. Bajza Lenke (Pest, 1840 - Budapest, 1905) író, újságíró, a Nővilág főmunkatársa. Az 1860-as években beszélyei, útirajzai, tárcái jelentek meg a fővárosi szépirodalmi lapokban. Népszerű regények szerzője volt.

473 Családi Kör, 1868. június 14. 548. p. Táblabírói kornak a 19. sz. első felét nevezték, lásd pl. Lyka 1981. Kérdés, hogy a tudósító valóban erre a korszakra gondolt-e, vagy inkább a 16-17. századot nevezte tévesen táblabírói komák.

474 Divattár. Divatcsarnok, 1860. február 28. 72. p.

151