Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.4. "Magyar" és "idegen" az öltözködés kontextusában

Az idegen öltözet (pontosabban annak térnyerése a magyarok körében) csak egy volt a nemzetet és a nemzet önállóságát fenyegető veszélyek között. A nemzeti öltözéket propagáló írások szerzői azonban hangsúlyozták, ha a nemzet egy dologban enged, az hozza magával a többit, aki elhagyja nemzete öltözetét, hamarosan elhagyja nyelvét stb. is: „ilyen elvek mellett könnyen odajutunk, hogy azt mondjuk: mire való egy nemzeti színház, egy nemzeti irodalom, sőt mire való az a hazaszeretet/”451 A kortársakat a múlt példája is erre figyelmeztette: a divatlapok szerzői hangoztatták, hogy azokban az időszakokban, amikor idegen öltözet volt divatban Magyarországon, a nemzet alig menekült meg a pusztulástól.

A lapok időről időre iránymutató cikkeket közöltek a divat természetéről. Ezek az — olykor magyar szerzők által írt, olykor külföldi újságokból átvett - írások általában a már a 18. század óta gyakorolt luxus- és divatkritikai irányhoz illeszkedtek, ennek megfelelően elítélően nyilatkoztak a divatról mint olyanról, és a divat helyes (vagyis mértékletes) követésére, ízlésre, egyszerűségre, takarékosságra intették olvasóikat. A divatot a polgárosodás velejárójának tartották, és a szerzők többsége nem is utasította el teljes egészében, de korlátozását - amely nem valamiféle központi korlátozást, hanem elsősorban önkorlátozást jelentett - szükségesnek tartotta („a korlátlan divatkórság nem egyéb a fényűzés csatornájánál, mely a családi örömök tiszta forrását a társadalmi bűnök nagy tengerével kötik össze, melynek örvényeiben látatlan szörnyetegek lesik prédájukat”;452 „a fényűzés holttetem egy nemzet testén, emészt, mint a rozsda, és előbb-utóbb halált von maga után”453). A divat a hiúságot növeli, az erkölcsiséget rombolja; a túlzásba vitt szépítkezés időt rabló és felesleges is, hiszen a nő egyszerű házi öltözetben tetszik a leginkább - állapította meg például a Napkelet szerzője, amellett, hogy elismerte: a divat sokak számára biztosít megélhetést.454 A divat ipart, gazdaságot előmozdító mivoltáról ugyanakkor kevés szó esett a korszakban, mint ahogy a hazai ipar védelme is jóval kevésbé volt hangsúlyos téma ekkor, mint az 1840-es években.

451 Egy hét története. Családi Kör, 1862. augusztus 17. 521-523. p. 522. p.

452 Rózsaági Antal: A divat. Divatcsarnok, 1861. [257]—258. p. [257.] p. A divatkor annyira elterjedt kifejezés volt a korszakban, hogy még a Czuczor-Fogarassy féle szótárban is önálló szócikket kapott. Czuczor-Fogarassy 1862. 1247. p.

453 Haan Rezső: Ne legyünk a divat rabjai I. Gombostű, 1862. december 18. 2723-2724. p. 2714. p. Haan Rezső (Kis-Thur, 1838 - ?) író, 1861-től Hont vármegye aljegyzője, majd Esztergom megyében töltött be különböző tisztségeket.

454 Babinszki J[ózsef|: A divatvágy. Napkelet, 1857. július 5. 409^110. p. A szerzőről Szinnyei csak annyit tud, hogy cikkeket írt a Vasárnapi Újságba, a Napkeletbe és a Nővilágba, valamint magyarra fordított egy Morus Tamásról szóló munkát.

144