Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.3. Divat és nemzeti divat

később az akkorra már „legnagyobb tetszésben részesülő” mente szabásmintáját, majd a következő számokban két alkalommal képét is közölték Alter, illetve egy pesti szabómester modelljei alapján.424 Április elején a lap már meghonosodott, irányadó ruhadarabként írt róla.425

4.3 Divat és nemzeti divat

Önbecsülés, hazafiság Legyen hát, ha kell »divat«, Akár mit mond rá a világ, Magyar, ne szégyeld magad!426 (Jókai Mór: Magyar divat)

Az Irma-mentéről a továbbiakban nem olvashatunk a divatlapok oldalain, új ruhadarabok váltották fel - a nemzeti öltözetből divat lett, a divatnak pedig egyik, a korszakban is folytonosan hangoztatott tulajdonsága a folyamatos változás.

A divat témájában megnyilatkozó szerzők számára evidencia volt a divatszociológiában „leszivárgás”-ként ismert jelenség,427 vagyis egyöntetűen úgy vélték, hogy a divat felülről lefelé terjed. Az alacsonyabb rangúak, hogy elfedjék a különbségeket, utánozzák az előkelőket; a divat követői passzív befogadók, akik nem szabad akaratuk, ízlésük, adottságaik szerint döntenek öltözetükről, hanem a „felülről” készen kapottat fogadják el módosítás nélkül, hiszen a divat diktálóival kívánnak azonosulni. A divat néhány „élelmes divatárusnő, vagy felkapott úgynevezett szellemdús nő szeszélye” - állította például a Családi Kör tárcaírója.428 Rózsaági Antal a következőképpen fogalmazta meg a divat működését: „Gróf N. N. megunva az ezüstgombokat, antique arany gombokat varrat budájára (hogy ha még visel budát) és az elég arra, hogy a hajhász, iparlovag, vagy más alsóbb rendű módot találjon arra, hogy az ő budáján ne látszhassák meg az „ich möcht,

424 Divatcsarnok, 1860. március 6. 80. p; március 13. melléklet; 14. sz. melléklet és 112. p. kép

425 Divattár. Divatcsarnok, 1860. április 3. (nincs oldalszám)

426 Az alfejezetek előtt álló idézetek nagy része Kakas Márton (Jókai Mór): Magyar divat című verséből származik. A divatlapok gyakran számoltak be arról, hogy a verset neves színészek szavalták különböző rendezvényeken, és mindig nagy sikert aratott - ennek nyilvánvalóan nem irodalmi értéke volt az oka.

427 Símmel 1979, 1982; King 1982.

428 M-k.: Egy hét története. Családi Kör, 1868. január 26. 87. p.

138