Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.2. Céhek egymás ellen
a Helytartótanács által képviselt hatalom is csatlakozik) érdekei és az érdekérvényesítés eszközéül használt érvrendszer (amelyek egyébként erősen emlékeztetnek a sajtóvitában felsorakoztatott érvekre) világosabban rajzolódik ki, mint a két szabómester írásaiban. A beadványok készítőit, ellentétben az újságcikkek szerzőivel, nem korlátozta a terjedelem, és a tanács előtt folyó vita tétje is nagyobb volt. Elvben, hiszen a német szabókat elmarasztaló tanácsi határozat végrehajtása nem volt hatékony - a többi hasonló ügyben született határozatokhoz hasonlóan; a pesti tanács és a Helytartótanács véleménye pedig nem feltétlenül egyezett. Közismert, hogy a céhek ügyeltek a rokonszakmák munkaterületének jó körülhatárolására. Igyekeztek megakadályozni, hogy más céh mesterei beleavatkozzanak tevékenységükbe, legényeiket átcsábítsák, illetve hogy más mesterséget tanult legények felvételüket kérjék a céhbe.378 Állandóak voltak a viták a rokon szakmák céhei, illetve a pesti és budai rokon céhek között,379 és a mesterek gyakran tettek panaszt, ha más szakma képviselői kontárkodtak bele iparukba. A Kostyállal szembeni eljárás sem volt egyedi. Kostyál elleni beadványukban a magyar szabók felhozták Vabrosch János esetét, a szabómester ügye pedig későbbi konfliktusokban, a Lezsimirszky Emanuellel 1840-ben és a még később, Kammermayer Györggyel folytatott vitában vált hivatkozási alappá.380 A magyar szabóknak nemcsak a német szabók okoztak gondot, hanem többször felléptek a Pesten megtűrt, használt ruhákat áruló zsidókkal szemben is, akik állítólag pesti és vidéki magyar szabólegényektől „alattomosan megszerzett zsinóros és sujtás- sal cifrázott új magyar öltözetbeli darabokat, úgymint mentét, dolmányt és nadrágot az ő boltjaikban szabadon árulnak”.381 Konkurenciát jelentettek a pesti szabadalmas izraelita szabók is, 1846-ban például Goldner Hermann-nal kellett szembeszállniuk, aki „oly nyilatkozatot tett közzé az Újság lapokba, és oly ruhatárt nyitott a Nagyhíd-utcai Harisch-házban, mi szerint abban magyar nemzeti férfi öltözetek is készíttetnek [...] mintha ő erre fensőbb helyen nyert volna jogot”.382 A magyar szabók panaszát kiváltó okok minden esetben hasonlók voltak: a magyar céhhez nem tartozók varrtak vagy árultak magyar ruhát, sőt, még hirdették is törvénytelen tevékenységüket, magyar szabólegényeket és megrendelőket 378 Dóka 1970. 213. p. 379 Nagy 1966. 69. p. 380 BFLIV. 1202.C 7448 a. n; BFL IV. 1202.h 12124 a. n. 381 Sztraka János, Gáli Vendel, Pulny Imre pesti magyar szabólegények magyar nyelvű vallomása 1822-ből BFL IV. 1202.h 1776 a. n. 382 BFL IV.1202.h 8428 a. n. 1846. 10. 06. a magyar szabó céh beadványa, 1846. 10. 09. Kálóczy Károly tanácsnok tudósítása. 118
