Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

fogalmazó levélíró a költő József Attila apja, a bánsági román bérescsaládban született, ortodox vallású szappanos, József Áron volt, akinek - ha hihetünk a legidősebb leányhoz, Jolánhoz címzett levélnek („kedves mamátak elkergete”) - a szabadszállási parasztcsaládból származó, református feleség, Pőcze Borbála adta ki az útját.

József Áron házassága és „válása” az adott társadalmi miliőben, a nagyvárosi szegénység körében tipikusnak mondható. A Bánságból munkát keresve a fővárosba vándorló román szappanossegéd 1900 karácsonya előtt kötött házasságot Pőcze Borbálával, de valójában, a Soroksári út különböző bérházaiban már évek óta együtt éltek. Első gyermekük, Nándor Áron 1894. február 11-én született. Az egy héttel később, a ferencvárosi katolikus plébánia matrikulájában rögzített keresztelési bejegyzésben a következő kiegészítés olvasható: „A szülésznő és a keresztanya állítása szerint az anya kívánta, hogy a gyermek itt kereszteltessék. A természetes apa, Rista másképp Josifu Áron téregyházi (Ternes megyében) származású, nőtelen szappanossegéd személyesen megjelent, az apaságot elismerte és kérte a nevét beíratni.” Amikor öt évvel később a Budapesti Büntetőtörvényszék Pőcze Borbálát lopás miatt egy napi elzárásra ítélte, az 1899 augusztusi befogadás alkalmával a fogházban rögzített fogolytörzskönyvi bejegyzésben a hajadon háztartásbeli nőt két további gyermek, a kétéves Margit és a hat hónapos Jolán anyjaként tüntették fel (Nándor időközben, 1895. augusztus 8-án, Szabadszálláson elhunyt). A házasságkötés után, 1901 és 1905 között még három gyerekük (Kálmán, Etelka, Attila) születik majd, mielőtt az apa végleg eltávozik.

Ami az elhagyást illeti, a közvetlen kiváltó okról semmit sem tudunk. Évtizedekkel később írott visszaemlékezéseiben a történtek idején 9 éves József Jolán sem tud apja tettére magyarázatot adni. Felidézi ugyan József Áron alkalmi kimaradozásait, éjszakai kocsmai kártyapartijait, ami a hazaadott kereset rovására ment; hogy anyja őt küldte le apját hazahívni - ám a kocsmát maga is a kétkezi munkások, sőt, családjaik szórakozásának legitim helyeként mutatja be (ahol gyermekleány táncosként maga is fellépett). Leírja továbbá elvágyódását, „Amerika” csábítását, de ez inkább csak az utólag keletkezett családi legenda felmondásának, semmint kiváltó oknak tűnik (mint tudjuk, József Áron soha nem jutott el Amerikába). Konfliktusforrásként beszámol még anyja különös olvasási szokásairól: eszerint Pőcze Borbála időnként annyira belemerült a beszerzett filléres regények olvasásába, hogy megfeledkezett a háztartásról, ami, ha a hazaérkező férj nem talált készételt, családi perpatvarhoz vezetett. Közvetlenül az elhagyás előtt azonban nem emlékszik olyan mozzanatra, amely megmagyarázhatta volna apja tettét, amivel mélységes nyomorba döntötte a József családot. A „kemény”

258