Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

az idők próbáját, jóllehet házasságaik átlagos fennállási időtartama megnőtt.151 „A per alatt aktívabb viselkedés, a ravaszságra, fondorlatokra hajlamosabb izraelitáknál bizonyára a házassági pert rövidítő hatású s inkább ennek, semmint annak tulajdonítható a zsidóknál kisebb átlag, hogy ők hamarább észrevennék a két házasuló össze nem férő voltát.” - magyarázza megint Szél Tivadar a kor jellegzetes antiszemita beszédmodorában a két világháború között érzékelt különbségeket.152 A jelenségnek azonban semmi köze a válópereskedés időtartamához, hiszen a zsidó pereskedőknél már a válókereset benyújtása is sokkal rövidebb idő után történt meg, mint keresztény sorstársaik esetében. Ezzel szemben úgy látszik, hogy a relatíve korai pereskedés felekezeti mintákhoz köthető.153

Nem ennyire egyértelmű a dolog, de kiemelhetők még a pereskedők csoportján belüli szociális különbségek is, mint amelyek közvetve - alighanem a jogintézményhez való hozzáférés nehézségein, illetve a válókereset beadásának ebből fakadó kitolásán keresztül - szabályozhatták a fennállási időtartamok hosszát. Konkrétan arról van szó, hogy a középosztálybeli párok nagyobb hányada, 37%-a indított legfeljebb 5 évi házasság után válópert, s csak 35%-a várt ezzel legalább 10 évet, a szegényebb pereskedők közül viszont kisebb arányban, a csoport 30%a járt el viszonylag gyorsan, 39%-a viszont csupán 10 év után fordult bírósághoz.154 Nehézséget az értelmezésben a két csoport eltérő felekezeti összetétele (a

151 A válással végződő katolikus házasságok átlagos fennállási ideje az 1850-1893 közötti 11,2 évről az 1906-1914 közötti periódusra 10 évre csökkent. A zsidó pároknál ugyanez 7,5 évről 8,5 évre nőtt. A válóperes mintavétel 1850-1893 között 659 katolikus és 698 izraelita házasságot, 1894-1905 között 1351 katolikus és 816 izraelita házasságot, 1906-1914 között pedig 1691 katolikus és 959 izraelita házasságot érintett. Egyházi esküvő esetén a házasságkötés szertartását, polgári házasságoknál a felperesként fellépő fél vallását vettük figyelembe. Megjegyzendő, hogy a „katolikus” mintában számos felekezeti vegyes házasság van jelen (ezért, illetőleg a vegyes házasságok magas aránya miatt nem vizsgáltunk külön „protestáns” mintát). Az eredmények felekezetenként, rövid és hosszú fennállási idő szerinti, illetve korszakonkénti bontásban az alábbiak. Zsidó házasságok aránya 5 éven belül beadott válókereset esetén: 1850-1893 között 44,1%, 1894-1905 között 40,7%, 1906-1914 között 40,9%; a 10 éven túli keresetek felekezeten belüli aránya sorra: 27,9%, 27,4%, 33%. A katolikus házasságok aránya, ha 5 éven belül nyújtották be a válókeresetet: 20,5%, 28,1%, 30,2%; 10 éven túli petitum esetén: 47,2%, 46,5%, 42,4%.

152 SZÉL, 1935: 339. p.

153 Az orosz zsidók esetében, a válás idején mért alacsony életkorok alapján, a legtöbb válást a házasság utáni néhány évre teszi: FREEZE, 2002. 159-160. p.

154 Míg a válással végződő középosztálybeli házasságok átlagosan 8-9 évet értek meg, addig az elesettebb pereskedők házasságai egy évvel tovább, 9—10 évig húzódtak. A válóperes minta nagysága: 1850-1893 között 687 középosztálybeli, illetve 294 alsóbb tárasadalmi réteghez tar97