Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

a házasságból született gyerekek számát is. Ily módon valamennyi fent említett kockázati tényező hatását mérni tudtuk.

Ha először a házasodási életkor szerepét vizsgáljuk meg, az 1876-1890 közötti budapesti házasságkötési kohorszok esetében a népmozgalmi statisztikát és a válóperes adatsorokat összehasonlítva egyértelmű összefüggés látszik a válás és az átlagosnál fiatalabban kötött frigyek között. A férfiaknál a 25 éven aluli életkorban házasodok fővárosi aránya csak 9-15% között mozgott, ugyanez a válópereskedők között viszont már 25-27% volt. Ugyanígy: a nőknél a 20 éven aluli életkorban házasodok aránya csak 1876-1880 között haladta meg a 20%ot, aztán 1890-ig 13% közelében alakult, a pereskedők csoportjában azonban már 25-38% között ingadozott.135 A fővárosi házasodási átlagéletkor ugyanekkor a férfiaknál 31-32 év, a nőknél 27 év volt; a pereskedő férfiak között viszont 28-29, illetve a nőknél 22-23 évre tehető.136 Rögtön megjegyzendő persze, hogy a válópert folytatók csoportjában felülreprezentált középosztálybeli nők fiatalabban léptek házasságra, mint az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozók, ami a nőknél hozzájárulhatott a jelzett magasabb arányhoz, és az alacsonyabb átlagos életkorhoz.137 De kétségtelen, hogy e körülmény nem magyarázza meg teljesen a különbségeket. A kérdés az, hogy lehet-e ezeket akként értelmezni, hogy az érintett felek szociális éretlensége okozta volna a házasság tönkremenetelét, illetve a válást.

Az esetek egy részében talán így eshetett a dolog, ezúttal azonban egy másik megközelítési módra hívnánk fel a figyelmet. A válások történetének kutatói hajlamosak csupán az érintett házasságok problémáira koncentrálni, holott a jogi

135 A korabeli házasságkötési statisztikákat Szél Tivadar foglalja össze: SZÉL, 1935: 151., ill. 154. p. Ehhez igazítottuk a válóperes mintavételt, kényszerűen kihagyva a nem Budapesten kötött házasságokat. A kisebb esetszám miatt nem vizsgáltuk az 1874-1875-ös házasodási kohorszot. Az 1890 utáni házasodási kohorszokat szintén nem vettük figyelembe, mivel a hosszabb időtartamot megért (1914 után felbontott) házasságok már egyre kevésbé jelenhettek meg az 1914-ig terjedő válóperes mintában. 1876-1880 között összesen 257 férfi és 256 nő, 1881-1885 között 433 férfi és 429 nő, 1886-1890 között 514 férfi és 506 nő esetében sikerült megállapítani az életkort az esküvő idején. Férfiaknál a 25 éven aluliak aránya kohorszonként sorra (zárójelben a házasodási kohorsz megfelelő adatával): 25,7% (15,1%), 27% (9,4%), 25,5% (12,9%). Nőknél a 20 éven aluliak aránya sorra: 38,3% (20,2%), 24,7% (12,5%), 29,5% (12,5%).

136 A fővárosi házasodási átlagéletkort 1876-1896 közötti házassági kohorszonkénti bontásban közli: BpStÉ, 1895-1896: 91. p.

137 A kolozsvári unitárius egyházi bírósághoz forduló, jól szituált budapesti párok esetében a feleségek sokkal fiatalab életkorban mentek férjhez, mint a fővárosban válópert folytató nők. Vö. NAGY, 2010: 183-186. p.

90