Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
befolyásolta a válási gyakoriságot. Ez utalás Lawrence Stone nagy visszhangot kiváltó felvetésére, miszerint a válás a demográfiai átmenet nyomán, a házastárs gyors elhalálozásának funkcionális helyettesítője lett, magyarán: a (gyakori) válás a modern korban lényegét tekintve nem más, mint a (gyakori) megözvegyülés a premodern házasságok esetében.127 A holland demográfus azonban, a házastárs halálozási kockázatának csökkenésével, mint „rejtett determinánssal” szemben, a válások elterjedésének önálló mozgása mellett érvel: három hágai házasságkötési kohorszot (1850-1862, 1863-1872, 1873-1882) összehasonlítva, az újabb kohorszok esetében a válás folyamatosan, a halálozás csökkenésének mértékétől függetlenül növekvő kockázatát állapítja meg.128 Végezetül a válással végződő házasságok gyermektelenségét kell rizikófaktorként mérlegre tenni. Ennek kapcsán egyesek úgy vélik, hogy a magukban vagy partnerükben bizonytalan házaspárok nem szívesen vállalnak gyereket. Felmerülhet még természetesen a meddőség problémája is. A legtöbben mégis azt hangsúlyozzák, hogy a kiskorú gyermek visszatartó erőt jelent, akadályt képez a válás útjában, a gyermektelen házaspárok viszont könnyebben válnak. De nem csak a gyermektelenség jelent kockázatot, a korán jött gyermek is a válást ösztönző tényező lehet, például ha a törvénytelen születés stigmája kihat a felek viszonyára, vagy ha a házasságot kényszerűen, csak a megfogant gyermek törvényesítése érdekében kötötték.129 A forrásként házassági anyakönyveket felhasználó vizsgálatok szerint, amelyek csak ez utóbbi körülményt, tehát az esküvő előtti (törvénytelen) születéseket tudják szemügyre venni, Hágában nem, a flamand városokban viszont felfedezhető összefüggés eme jelenség és a válási gyakoriság között.130 A részben vagy egészében a két világháború közötti korszakra összpontosító vizsgálatok általában véve megerősítik a gyermektelenség és a nagyobb válási hajlandóság összefüggését, bár egy svéd tanulmány azt sugallja, hogy a termékenyebb, alacsonyabb jövedelemmel, alacsonyabb női munkavállalási aránnyal bíró csoportokban már nem érvényesül e tényező hatása.131 127 STONE, 1977: 56. p. Ld. még: ANDERSON, Michael: The Emergence of Modem Life Cycle in Britain. Social History 1985/1. 78. p. 128 POPPEL, 1997: 63-64. p. 129 Új-Zélandon a megindított válóperek negyedében-ötödében fogant meg az első gyermek még a házasságkötés előtt: BROWN, Hayley Marina: Loosening the Marriage Bond: Divorce in New Zeeland, c. 1890s-c. 1950s. PhD-Thesis. Victoria University of Wellington, 2011. 87., 181— 182. p. 130 POPPEL, 1997: 65. p.; MATTHIJS-BAERTS-VAN DE PUTTE, 2008: 13-14. p. 131 FOKKEMA-LIEFBROER, 2004: 436-437. p. 87
