Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

sokkal később, 1886-ban került sor, aminek kapcsán a nő foglalkozása, az 1880-as években megkezdett orvosi praxisa nem játszott szerepet.106

Az egyik budapesti válóper női főszereplője, Kerek Zsófia munkába állásának körülményei ugyancsak arról tanúskodnak, hogy sokszor a szegényebb nőket is csupán ideiglenesen, a szükség vitte rá a kereső tevékenységre. A Budapestre felköltöző dunavecsei földműves pár férfi tagja, Ugodi Mihály villamoskocsivezetőként, majd kalauzként dolgozott, miközben felesége a ferencvárosi Haller utcában fekvő bérlakásban a közös háztartást látta el. Viszonyuk 1899 végén megromlott, s a férj nem nem adta haza keresetét. A nő szorult helyzetéről a később Ugodi által indított válóperben az egyik dunavecsei tanú emlékezett meg: „hozzám fordult alperes, hogy munkát szerezzek neki, hogy magát fenntarthassa, mondván, hogy arról férje nem gondoskodik, és tényleg velem együtt a konzervgyárban dolgozott alperes, és abból élt, amit ott keresett”. Ez csak átmeneti megoldás volt. Ugodiné rövid ideig tartott ki a gyárban (valószínűleg Weiss Manfréd csepeli Első Magyar Konzervgyárában), mert hamarosan, 1900 májusában kiürítette a közös lakást, és hazaköltözött szüleihez, Dunavecsére. Amikor az egyik lakó a hurcolkodás közben megkérdezte tőle, hogy most mihez fog kezdeni, a nő állítólag azt felelte: „otthon varrogat majd, és van egy fiatalember, aki leánykorában udvarolt neki, hátha elveszi.” így történt, mert amikor a válás után, évekkel később hozzáment a szintén a Haller utcában lakó gyári munkás Kovács Andráshoz, a házassági anyakönyvben varrónőként szerepelt. A varrással az esküvő után valószínűleg felhagyott, mindenesetre a Dunavecsére költöző, a gazdálkodáshoz visszatérő pár gyerekeinek születésekor a nő foglalkozását immár nem tüntették fel.107

A másik alapvető nehézséget a dolgozó nők által elérhető korabeli kereset mértéke, illetve az ennek révén élvezett függetlenség kétes értéke okozza. A 19. század második felében zajló válóperekben az önálló jövedelemmel bíró nők abszolút, a századfordulótól túlnyomó többségénél „középosztály alatti” kategóriához sorolható foglalkozásokat találtunk. A válófélben lévő, kereső tevékenységet folytató nők zömét ezek szerint - egyre nagyobb arányban - varrónők, mosónők,

106 A nő töredékes önéletrajzai: Semmelweis Orvostörténeti Levéltár (A továbbiakban: SOL) B.111.5. Hugonnay Vilma iratai. A doboz. 1-1-1., 1.1.2., 1.1.4. A válóper: BFLVII.2.C. 1884. V. 117.

107 A konzervgyári alkalmazást Vörös Ferencné Illés Mária 1903. október 17-én tett vallomása említi; a varrásról Gyanyó Gyuláné Varga Klára villamosvezető neje tesz említést 1903. január 23-i tanúvallomásában: BFL VI1.2.C. 1901. V. 554. Az újraházasodás anyakönyve: BFL XXXIII. 1.a. Állami anyakönyvek 1895-1980. Budapest IX. kerület ház. akv. 749/1906. A gyerekek anyakönyvei: Dunavecse szül. akv. 130/1910., 120/1911., és 87/1913.

76