Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
számosok és a gazdasági cselédek vitték a prímet. Egyedül e két utóbbi kategória elválóinak aránya 6%-ról 30%-ra nőtt! Az agrárius csoport súlya, az ide nem számított kisbirtokos parasztság jelentős arányával együtt (ami a századelőn 30% körüli arányról 25%-ra csökkent), a válás társadalmi használata sajátos, keleteurópai változatának kérdését veti fel. Eszerint ugyanis a mezőgazdasági kereső népesség, az elterjedt vélekedésekkel szemben, viszonylag gyakran folyamodott a válás eszközéhez. Izgalmas kérdés, hogy mi lehetett a helyzet korábban, kik folytattak válópert Magyarországon a 19. század második felében, de erre csak a vidéki törvényszékek válóperes iratanyagának majdani feltárása nyomán remélhetünk választ. Ezzel együtt nem kétséges, hogy a vizsgált korszakban a középosztálybeli elválók a fővárosi válási népmozgalom egészét tekintve felül-, az alsóbb rétegek alulreprezentáltak maradtak.100 A 20. század eleji budapesti válási és házassági statisztikák foglalkozási megoszlásait az ismert években (1903-1906, 1908, 1912) egybevetve a középosztálybeli elválók 1000 megfelelő (középosztálybeli) házasságkötésre számított válási rátája 17,7 volt, amivel szemben a „középosztály alattiak” körében 1000 új esküvőre évente még mindig csak 7,6 válás esett. A legnagyobb különbség az ipari önállók (27,1) és a segédek (6,3) között mutatható ki; de gyakrabban váltak a kereskedelmi szektor önállói (16,1) is a segédekhez (9,6) képest, valamint a közlekedési tisztviselők is (12,2) a segédszemélyzettel összevetve (9,1). Meglepő továbbá az „őstermelők” kiugró válási rátája (21,6), de eme nem túl jelentős kategóriát zömmel a fővárosban rezidenciát tartó földbirtokosok válásai emelik jóval az átlag fölé. Rajtuk kívül érdemes még figyelmet szentelni a legmagasabb válási rátát (44,6) produkáló „közszolgálati és szabad foglalkozások” ágazat „egyéb” csoportjának, amely válóperes iratanyagból merített tapasztalataink szerint főként az ide sorolt színészek, írók, újságírók, zenészek és egyéb előadóművészek gyakori válásai miatt tehetett szert jelentőségre. Női munka A korabeli válási statisztikák csak a férjek foglalkozására kérdeztek rá, mivel a házas nők társadalmi pozícióját a kor felfogása szerint a férjé jelölte ki. A női munkavégzés a háztartásban vagy a háztartáson kívül a munkásosztálybeli csalá100 A fővárosi „önállók” 1926-1932 közötti válási rátái, a segédszemélyzetével összevetve, változatlanul ezt erősítik: SZÉL, 1935: 350. p. Országosan foglalkozási csoportok szerint vizsgálja a válási ráták alakulását: LAKY, 1925: 114-115. p. 71
