Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

forrásokban (házassági és áttérési anyakönyvekben, közjegyzői okiratokban, lakjegyzékekben) felbukkanó társadalmi státust is rögzítettük, aminek révén jórészt pótolhattuk a hiányzó, és ellenőrizhettük a meglévő információkat. Ezek alapján egy hozzávetőleges kategorizálást végeztünk, a pereskedőket „középosztálybeli”, „alsó (bizonytalan) középosztálybeli”, „középosztály alatti” és „(bizonytalan) középosztály alatti” csoportokra bontva.96

Az eljárást természetesen számos kritika érheti. Kezdhetnénk azzal, hogy a társadalmi kategóriák nem eleve adottak, nem függetlenek a normatív szándékoktól, konvencióktól, ráadásul észlelésük, konstrukciójuk a 19. században, párhuzamosan a társadalmi átalakulással, jelentős változáson ment keresztül.97 Figyelembe kellene venni továbbá, hogy a puszta foglalkozás-adatok az adott szituációban még bizonytalanabb támpontot nyújtanak a szociális pozíció kijelöléséhez, mint más esetekben: a törvényszék színe elé kerülő házassági konfliktusok hátterében gyakran a társadalmi státus megrendülése, tönkrement vállalkozás, bizonytalan foglalkozási viszony, elapadt kereseti forrás, erkölcsi bukás, rendszertelen életvitel húzódott meg, erről a körülményről pedig a foglalkozás puszta megnevezése vajmi keveset árul el. Emiatt például számolni kell azzal, hogy inkább túl-, semmint alábecsüljük a középosztálybeli pereskedők arányát.98 Mindezt csupán céljaink korlátozottsága mentheti: nem ringatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy pontosan meghatározhatjuk az egyes budapesti társadalmi rétegek válási rátáinak alakulását, mindössze a pereskedők szociális arculatának változására vagyunk kíváncsiak.

96 A kategorizálás a rendelkezésre álló foglalkozás-megnevezések alapján történt, aminél az alapvető nehézséget a vizsgálat szempontjából döntő, „középosztálybeli” és a „középosztály alatti” kategóriák elhatárolása jelentette. Előbbibe kerültek - csak a legfontosabbakat kiemelve - a tisztviselők, az önálló iparosok (mesterek), a kereskedők, a tulajdonosok (ház- és földbirtokosok, gyárosok); utóbbiba az altisztek, iparossegédek, munkások és napszámosok. A „bizonytalanokat” is megpróbáltuk ennek megfelelően elhatárolni: így a „bizonytalan középosztálybeliek” közé kerültek például a kereskedelmi ügynökök és utazók, az alacsonyabb rangú hivatalnokok (irodatisztek, pénztárnokok), vagy a tanítók; a „bizonytalan középosztály alattiak” legnagyobb hányadát az egyszerű foglalkozásnévvel illetett iparosok („asztalos”, „cipész”) teszik ki. A kategorizálást összesen 8615 férj esetében lehetett elvégezni.

97 TÓTH Zoltán: Társadalmi státus és foglalkozás az osztrák és a magyar társadalomstatisztikában. Statisztikai Szemle 1987/1. 62-86. p.

98 A bécsi válóperes felek vagyoni viszonyait vizsgálva hasonló tapasztalatokat oszt meg: HEINDL, Waltraud: Aspekte der Ehescheidung in Wien um 1900. Grenzen und Möglichkeiten der Erforschung des Problems. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 33 (1980) 227-228. p.

69