Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

mindvégig az izraelita felekezethez tartozó házasok válási gyakorisága adja. Ha ezt nem néznénk, a keresztény egyházak hívei tekintetében a különbségek jelentéktelenné zsugorodnának.85

A felekezeti válási ráták kisebb budapesti különbségeinek egyik magyarázata a vegyes házasságok magas, az országos átlagot mintegy kétszeresen meghaladó aránya. Az 1870-es években a budapesti esküvők még csak 17-18%-ában kelt össze különböző vallású férj és feleség (az országos arány ekkoriban 7-8% volt); az 1880-as években ez a hányad már 18-20%-ra (8-9%-ra) nőtt, ami a házassági törvény nyomán hirtelen 25%-ra (országosan 11%-ra) ugrott, majd a világháború kitöréséig 30% fölé (15%-ig) kúszott.86 Hozzátehetjük, hogy a tényleges arányok még magasabbak lehettek, hiszen közismert, hogy számos vallásilag homogén házasság áttérés nyomán jött létre, ami a fővárosban szintén könnyebben történhetett. A vallásilag vegyes házasságok a válóperes felek csoportjában is magas arányban jelennek meg: azon vegyes házasságkötések hányada, amelyek a nagy háborúig válóperbe torkolltak az 1890-es évek elejéig 20% körül, később 25-30% között mozgott.87 A puszta tény megállapításán túlmenően azonban, bár nagy a kísértés, nem tartjuk tanácsosnak, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk ezeknek az arányoknak.

A két világháború közötti morálstatisztika a felekezeti vegyes házasságok törékenységét hangsúlyozva kongatta a vészharangot a vallástalanság terjedése felett.88 A zsidó-keresztény vegyes házasságokat vizsgáló történész-szociológus, Karády Viktor viszont „a társadalom modernizáció útjára lépett egyes - általában a művelt középosztály és a városi proletariátus köreihez tartozó - rétegeinek

85 Vö. SZÉL, 1935: 340. p., ill. a 298-299. oldalak közötti XXI. tábla C. szakaszában található diagrammal. A kisebb fővárosi felekezeteket (görögkatolikus, ortodox, unitárius) nem vettük számításba. Az 1000 új házasságkötésre eső felekezeti válási ráták 1903-1908 között a következőképpen alakultak: a római katolikusok rátája kerekítve 55, az evangélikusé 56, a reformátusoké 61, az izraelitáké 91 volt.

86 SZÉL, 1935: 226-227. p., ill. XVIII. tábla. Az országos arányok változásáról: uo. 229. p.

87 Az összehasonlíthatóság kedvéért a válóperek között csak fővárosi frigyeket vettünk figyelembe. Adatbázisunkban 1876-1914 között összesen 4315 olyan fővárosi házasságkötés fordul elő, amely 1914-ig válóperbe torkollott, illetve amelynél mindkét fél vallása ismert. A felekezeti vegyes házasságok száma és aránya a válópert folytatók körében, az egyes házasságkötési kohorszok szerint a következőképpen alakult: 1876-1878: 20, 14%; 1879-1881: 37, 20%; 1882-1884: 60, 24%; 1885-1887: 72, 24%; 1888-1890: 63, 21%; 1891-1893: 82, 21%, 1894-1896: 103, 26%; 1897-1899: 147, 30%; 1900-1902: 99, 29%; 1903-1905: 96, 28%; 1906-1908: 96,30%; 1909-1911: 30, 28%.

88 LAKY, 1925: 117-118. p.; SZÉL, 1935: 223-248. p.

64