Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

hajlandósága. A jelentősebb felekezetek közül Budapesten a legmagasabb tisztított válási rátát (4,3) az izraelita házaspárok produkálták, két és félszer akkorát, mint vidéki hitsorsosaik. A jelzett különbség mindazonáltal látszólagos lehet, a fővárosi zsidóság gyorsabb polgárosodásának és társadalmi integrációjának tudható be, mivel - itt csak röviden jelezve a problémát - a vidéki zsidó válások nagyobb, közelebbről meg nem határozható (nem regisztrált) hányada polgári jogi nézőpontból érvénytelen módon, rituális úton történt. A különbség így valójában inkább a civil jogintézmény vidéki elutasítottságát, semmint a vidéki zsidó házasságok stabilitását jelzi. Ami a protestánsokat illeti, váratlan a két nagyobb fővárosi és magyarországi felekezeti csoport viselkedése. A budapesti és a vidéki evangélikusoknál a válási gyakoriság sokkal nagyobb különbséget mutat, mint a reformátusok esetében. Előbbiek esetében nem tudjuk magyarázni a meglepő eredményt (annál kevésbé, mivel például a felvidéki és az erdélyi evangélikusok viselkedése teljesen más lehetett e tekintetben), míg a reformátusoknál a csekély, mindössze másfélszeres eltérés a válás általánosnak tűnő elfogadottságára utalhat. Ezúttal is ajánlatos persze az óvatosság, s alaposabban meg kellene vizsgálni a református „vidéket”, hiszen az átlagos válási arányszám megintcsak fontos regionális, illetve településtípusonkénti különbségeket rejthet el szem elől.84

Végül fontos, hogy a budapesti felekezeti válási ráták egymáshoz való „közeledése” folyamatos volt. A Budapesti Királyi Törvényszéken megforduló válóperes felek vallási megoszlásából egyértelmű, hogy a 19. század második felében a fővárosi vallásfelekezetek közötti eltérések sokkal nagyobbak lehettek, mint a 20. század elején. Szél Tivadar számításaiból másrészt az is kiderül, hogy a századeleji állapotokhoz képest a két világháború között, amely korszakra - mint az történeti tanulmányainkból „köztudott” - a rekonfesszionalizáció nyomta rá bélyegét, a fővárosi felekezeti válási ráták különbsége tovább mérséklődött. A nagyobb vallásfelekezetek esetében az 1000 új házas férfira számított (Szél ezt a mutatót használta, hozzá alkalmazkodunk) felekezeti válási ráták minimumát és maximumát összehasonlítva, 1903-1908 között még 1,64-szeres, 1924-1928 között viszont már csak 1,2-szeres a különbség (igaz, ugyanaz 1929-1932 között megint másfélszeresre nő). Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a maximumot

84 A tiszazugi vidéken, a református Nagyrév faluban feltárt férj-mérgezési esetek kapcsán a törvényes válás hiányára mutat rá: MATAY Mónika (szerk.): Méregkeverők. Budapest, 2016. 225-227. p. A könyv fejezetét jegyző Bayer Árpád állításának ugyanakkor ellentmondani látszik a szerzőtárs Bence Áron által elemzett nagyrévi református békéltetési jegyzőkönyv, miszerint 1896-1910 között a faluban 23 békéltetési eset fordult elő, amiből 11 sikertelenül végződött: uo. 303. p.

63