Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

mind többen lettek, akik lelki üdvük helyett földi boldogságukat (vagy boldogtalanságukat) tartották szem előtt, amikor válóper indítása mellett döntöttek.

Magyarország, illetőleg a magyar főváros válásainak vonatkozásában azonban több okból sem tekinthetünk el a felekezeti hovatartozás szerepének elemzésétől. Először, mert a szekularizációnak nevezett folyamat - legalábbis ami a jobban megragadható intézményes változásokat illeti - általában megkésve, lassabban, és egyenetlenebbül ment végbe.73 Joggal feltételezhető, hogy ez a körülmény elősegítette a tradicionális felekezeti jogi viselkedésformák továbbélését. Másodszor, mivel az ország a reformáció 16. századi térhódítása óta megőrizte multikonfesszionális jellegét, s a katolikus Pest-Buda a 19. századi vándormozgalom következtében felekezetileg ugyancsak sokszínűvé vált. Mindez felveti a válással szembeni eltérő felekezeti attitűdök változásának, illetve egymásra hatásának problémáját. Végül azért sem kerülhető el a vallás szerepének vizsgálata, mert a magyar házassági jogrend a 19. század végéig felekezeti alapokon nyugodott, így a házasságok kötésének és bontásának szabályait a felek vallása határozta meg, s a házassági perek jelentős részében egyházi bíróságok jártak el, vagyis a vallásos hit befolyását az intézményrendszer még jobban felerősíthette. Ezzel együtt felmerül még egy további izgalmas kérdés is: nevezetesen, hogy milyen változást hozott a házassági törvény 1895-ben, amikor a felekezeti rendszert felszámolták, s mind a házasság, mind a válás tisztán civil jelleget öltött, egyúttal mindkét aktus szabályozása eltávolodott a felekezeti gyökerektől. Vajon a törvény életbe léptetése érezhetően meggyengítette az egyházak befolyását, avagy utóbbiak az intézményes kontroll elvesztésével is meg tudták őrizni pozícióikat?

A felekezeti hovatartozás szerepének megértéséhez legelőször vegyük fel ott a fonalat, ahol az előző fejezetben elhagytuk: a válási ráták különbségeinek magyarázatánál. Az imént említettük, hogy az egyházak általában véve helytelenítették a házassági kötelék felbontását, illetve a házaspárok önkényes különválását, de

73 GERGELY Jenő: Vallás és nemzeti identitás - egyházak, felekezetek és állam kapcsolata 1945 előtt. In: Balogh Margit: Felekezetek, egyházpolitika, identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után. Budapest, 2008. 15. p. A „szekularizációs” tendenciákra: KOSA László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19. század közepén. In: Népi kultúra - népi társadalom. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve XIII. köt. Budapest, 1983. 211—235. p.; PALÁDI-KOVÁCS Attila: Egyházak, iparosok, munkások. In: Népi kultúra - népi társadalom. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve XIX. köt. Budapest, 1998. 125-133. p. A házassági jog vonatkozásában a legszélsőségesebb talán Oroszország példája, ahol a házassági bíráskodás a bolsevik forradalomig egyházi kézben maradt: FREEZE, 1990. A konzervatív állami házassági politika Németországában is támaszkodott a (protestáns) egyházra: BLASIUS, 1987: 52-80. p.

54