Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

az ország egyetlen metropolisza (Budapest) mellett nincs igazán nagyvárosnak nevezhető település; mi több, a nagyobb városokon kívül számos „majdnem” kisváros (Selmecbánya, Komárom, Pancsova, Marosvásárhely) fordul elő. Mindezt a továbbiakban mindig szem előtt kell tartanunk, amikor „városokról” és „vidékről” beszélünk.

Miután tehát az 1896 előtti válási ráták a korai statisztikák torzításai miatt komoly fenntartásokkal kezelendők, illetve mert mi magunk - Beluszky Pál és Győri Róbert javaslatával szemben - az elváltakat felmérő népszámlálásokat sem tartjuk alkalmasnak a válási gyakoriság városi-vidéki különbségeinek mérésére, első lépésként nézzük meg Budapest, s a nagyobb (törvényhatósági jogú) városok csoportja, valamint az egyes régiók válásai egymáshoz viszonyított súlyának változását, ami talán elnagyoltabb, de kevesebb hibalehetőséget rejt magában, mint egy finom elemzés.

A korai válási statisztikák torzításának ékes példáját maga a főváros szolgáltatja. Ezek szerint ugyanis a budapesti válások országos aránya 1896 előtt mindössze 2-3% lett volna. A statisztikusok a 19. század végén ezért konstatálhatták meglepetten, hogy Budapest válási gyakorisága inkább a kisebb méretű településekével, semmint a vidéki közepes nagyságú városok magasabb arányszámaival rokonítható: „A főváros népessége nem mutat túl nagy hajlandóságot a válásra.”- rögzíti lakonikusan az 1890-1891. évi statisztikai jelentés. E tekintetben a szakemberek két évvel később sem láthattak elmozdulást: „A főváros a vidékkel szemben alig mutat eltérést, ellenben középnagyságú városainkban kétszer oly gyakori a válás, mint vidéken.”52 Budapest súlya azonban valójában, ha a válóperes iratanyag alapján becsült válási számokat vennénk, 8% körül mozogna. Ugyanakkor ez a hányad meg soknak tűnik, hiszen könnyen lehet, hogy a hivatalos statisztikák nemcsak Budapest, hanem a vidéki városok, esetleg a vármegyék válásait is alulmérik.

Van azonban egy másik lehetőség arra, hogy a magyar főváros részarányát megbecsüljük: ez a Budapesti Királyi ítélőtábla országos ügyforgalmának felmérése. Az ítélőtáblái irattári segédkönyveket korábban már felhasználtuk a fővárosi válási népmozgalom 1891-1907 közötti volumenének meghatározására; most egy sokkal rövidebb időszak, 1891 első negyedéve tekintetében, ám a Királyhágón inneni országrész egésze vonatkozásában használhatjuk hasonló célokra. 1891 -ben került sor ugyanis arra a felsőbírósági szervezeti reformra, amelynek keretében a törvényhozó a fővárosban székelő ítélőtáblának a szűkebb - a maros52 A Magyar Korona Országainak 1890. és 1891. évi népmozgalma. Budapest, 1893. 41. p.; A Magyar Korona Országainak 1892. és 1893. évi népmozgalma. Budapest, 1895. 20. p.

43