Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

zasságokra, végső soron pedig a társadalmi rendre. Fayl Ivor büntetőtörvényszéki jegyzőnek az elvált Szegedy Terézzel 1909 tavaszán kötött házassága mindössze néhány hónapig, az azt követő ádáz pereskedés viszont több mint egy évtize­dig tartott. A férfi az ügyben eljáró különböző fórumokon feleségét rendszeresen olyan „tapasztalt nőként” írta le, aki anyagi megfontolásból vetette el magát vele: „ez az asszony, bár egész erkölcsi és fizikai erőmnek latbavetésével ellenállottam neki, raffinált fogásokkal annyira hatalmába kerített, hogy képtelen voltam vele szakítani. Tudtam, hogy inkorrekt asszonyt veszek feleségül, de az asszony által előidézett delejes erkölcsi vakságban az a remény éltetett, hogy a házasélet alatt meg fogja magát becsülni és szennyes múltjáért szeretettel és asszonyi hűséggel fog kárpótolni.”685 A társadalmi „peremhelyzetbe” szorult, sorsukat ugyanakkor megadással tűrni nem óhajtó, „extravagáns” nők ugyancsak alátámaszthatták a válásokat a deviáns viselkedéssel összefüggésbe hozó korabeli vélekedéseket. A századvég Budapestjének egyik ünnepelt szépsége, Terényi (Taubinger) Irma 1890 nyarán vált el Cserháti (Hechtl) Jenő gépészmérnöktől. A törvényszék az asszony nőtar­tási követelését vétkességére (ő hagyta el hitvesét), férje vagyontalanságára, illet­ve évi 600 forintot kitevő életjáradékára hivatkozva elutasította, holott a válóper rendkívüli anyagi megterhelést jelentett számára, s már a tavasszal elárvereztették ingóságait, életjáradékát pedig hitelezőinek volt kénytelen lekötni. Az adósságok­ban úszó elvált nőről először 1897 elején cikkezett a fővárosi sajtó, amikor Engel Zsigmond bankár fenyegette végrehajtással, aki állítólag a szerelmi „szolgáltatá­sok” fejében neki átadott összegeket váltóval biztosította, majd a szakítást köve­tően visszakövetelte (más verzió szerint a szerelmes férfi csupán összevásárolta Irma tetemes adósságait). Az igazi botrány azonban akkor tört ki, amikor szerető­jével, gróf Ráday Andrással (Endrével), akivel már korábban is számos kétes ügy­letbe keveredett, külföldre szökött és házasságot kötött, majd a londoni rendőrség 1903 elején egy párizsi szőnyegvásárlás kapcsán, magánokirathamisítás miatt letartóztatta. A vádat ugyan a francia feljelentő visszavonta, de a párt Magyar­­országon váltóhamisítás miatt szintén körözték, s ezért Terényi Irmát rövidesen a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék fogházába szállították. A bíróság végül felmentette a vád alól, az ügy azonban aligha használt társadalmi megítélésének. A Ráday család állítólag csak az 1920-as években, férje halála után nyugodott bele a botrányos házasságba. Amikor Irma 1929 nyarán távozott az élők sorá­685 A különböző ügyekhez kapcsolódó iratok és iratmásolatok a férfi ellen indított fegyelmi eljárás iratai között maradtak fenn: BFL VII.5.a. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék elnöki iratai. V. Személyi ügyek, Fayl Ivor. 426

Next

/
Oldalképek
Tartalom