Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
] formálódott, mint a házassággal konkuráló együttélési formák, az akkoriban még törvénytelennek számító élettársi kapcsolatok („vadházasságok”). Az említett gazdasági-társadalmi változások, különösen az urbanizáció, valamint a házasságok növekvő instabilitása, illetőleg a válási ráták növekedése közötti összefüggés ellenőrzése Magyarországon sem történt meg. A városi házasságok minőségének változásáról alig esik szó.46 A válás a néprajzi szakirodalomban is csupán a paraszti házasélet leírása kapcsán, kuriózumként jelenik meg. A válóperek ritkasága a hagyományos paraszti család szilárdságának, sőt, úgy tűnhet: mozdulatlanságának bizonyítékaként kerül elő.47 Balázs Kovács Sándor például a sárközi paraszti társadalom házas viszályainak elemzése kapcsán lényegében Roderick Phillips hipotézisét támasztja alá: a falusi házasságok - vonhatjuk meg tanulmányának mérlegét - korántsem voltak problémamentesek, gyakran előfordult mind a házastársak közötti erőszak és az érzelmi elhidegülés, mind a házasságtörés, ám a házassági konfliktusok csak nagyritkán fajultak az együttélés megszakításáig, s még ritkábban a kötelék bírói felbontásáig. Habár a válásokkal nem foglalkoznak, közvetve támogatja vizsgálatunkat két történeti földrajzos, Beluszky Pál és Győri Róbert munkája, akik a magyarországi városok központi szerepköre alapján állítottak fel városi rangsort a 20. század elejére nézve. A szerzőpáros igyekezett valamiképpen megragadni a városi hierarchia különböző fokán álló települések és az egész országot lefedő vonzáskörzetük „modemizáltságát”, ami számunkra jó alapot teremt a válási ráták területi eloszlásával való egybevetésre. Külön figyelemre méltó, hogy Beluszky és Győri megpróbálta az elváltak arányát a „tradicionális családi kötelékeknek, az egyéni szabadságigénynek” mérésére operacionalizálni, bár erről, a kapott százalékok keveset mondó törvényhatóságonkénti különbségei miatt, végül lemondtak.48 A dolog számunkra kiváltképp azért érdekes, mert a többi mutató - nem meglepő módon - Budapest egyedülálló modernizációs teljesítményére enged következtetni: „A modernizáció hídfőállása a Kárpát-medencében Budapest volt,” - foglalja össze Beluszky és Győri a kapott eredményeket - „s a századelőre még csak 46 Egyetlen kivételként Gyáni Gábor írása tartható számon, amely azonban korlátozott terjedelménél, forrásbázisánál fogva sem válhatott átütő erejűvé: GYÁNI, 1995. 12-27. p. 47 TÁRKÁNY SZŰCS, 1981: 269-278. p.; BALÁZS KOVÁCS, 2005. 281-290. p.; FARAGÓ Tamás: Nemek, nemzedékek, rokonság, család. In: Paládi-Kovács Attila (szerk.): Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Budapest, 2000. 432-434., 664-665. p. Hasonló eredményre jut: HERGER, 2006. 205-206. p. 48 BELUSZKY Pál-GYŐRI Róbert: Magyar városhálózat a 20. század elején. Budapest-Pécs, 2005. 76. p. 41
