Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
lönváltan élt feleségétől, Landherr Herminától, s csak egy hónappal Argauemé előtt tért be református felekezetre. Ezt követően indította meg a válópert az esztergomi szentszéken, mivel neje nem volt hajlandó katolikus vallása feladására. A hasonló cipőben járó Lakner János néhány hónappal Geschader, s Krausz Mária után, 1877 nyarán tette meg a döntő lépést, azaz tért be református vallásra, s az ősszel kezdett szentszéki bontópert katolikus hitvese, Bruszkó Mária ellen.641 Azt nem tudjuk, hogy a házaspárok viszonya mennyire lehetett szoros, mindenesetre a három férfi, illetve Argauemé egymást követve-ösztönözve vetettek véget tönkrement házasságaiknak. A felhozott példákból meglehetősen nehéz valamiféle végső, általános tanulságot levonni. Egyrészt igazán egyetlen esetben sem voltunk képesek hozzáférni a válóperes felek motivációihoz: nem tudtuk megmondani, hogy mi adta meg a döntő lökést, mennyire bátorították a rossz házasságokban élő férjeket és feleségeket a szűkebb vagy tágabb környezetükben előforduló válások. Erre mind a periratok, mind a különböző perenkívüli ügyletek dokumentumai alkalmatlanok. Másrészt viszont a felsorakoztatott példák remélhetőleg megfelelően alátámasztották állításunkat, hogy mégsem lehet pusztán véletlen egybeesésekről beszélni. Abban, hogy a házassági konfliktusok egyre gyakrabban terelődtek bírói útra, illetve torkolltak bontóperbe, fontos szerepet játszhatott az a körülmény, hogy az egyik fél már kiismerte magát a jog útvesztőiben, avagy a házaspár köreiben mások hasonlóképpen jártak el. A lehetőségekhez mérten egyúttal azt is igyekeztünk érzékeltetni, mi mindent jelenthetett ez annak idején. Biztos, hogy az egykori kiterjedt társadalmi kötelékeknek csak töredékére sikerült rávilágítanunk, s hogy a házaspárok tünékeny kapcsolatrendszerének tömeges felderítése hiábavaló vállalkozás. Ezért próbáltunk apellálni a források által hagyott légüres tér betöltésénél az „intuíció” erejére, miközben továbbra sem adjuk fel a reményt, hogy a jövőben még számos homályban maradt mozzanat fog megvilágosodni. 641 Az Argauerc. Storch válóper: BFLVI1.2.C. 1872. V. 17. Argauer belvárosi plébánián kelt kitérési bizonyítványa 1876. május 14-ről: RLD.7.a. kit. biz. 1876, Argauer. A betérésről: BKRE bet. akv. Krausz Mária betérése: uo. A nő kitéréséről 1877. március 28-án: RL D.7.a. kit. biz. 1877, Krausz. Geschader János kitérési bizonyítványát a terézvárosi plébános 1877. február 25-én állította ki: RL D.7.a. kit. biz. 1877, Geschader. A betérést a Kálvin téren másnap anyakönyvezték: BKRE bet. akv. A Geschader c. Landherr válóper: BFL VII.2.C. 1879. V. 108. Lakner János konverziója 1877. június 7-én a józsefvárosi plébánián: RL D.7.a. kit. biz. 1877, Lakner. A Lakner c. Bruszkó válóper: BFL VII.2.C. 1879. V. 104. 395
