Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

felbontotta a köteléket.587 A jogi megoldás, talán mondani sem kell, csak erre az egyedi esetre szabva működött, s nem indított el a fentihez hasonló mozgalmat.

A katolikus házaspárok végelválásának útjába gördített jogi akadályokat az újabb politikai földindulás, s a magyar jogrend restaurálása hárította el, jóllehet az egy évtizeddel korábban, az 1850-es évek elején kibontakozó bírói praxis nem azonnal, és korántsem olyan kiterjedésben folytatódott, mint annak idején. A „korszellemben” már kétségtelenül jelen volt az a meggyőződés, hogy a vallásváltás felülírja a katolikus felbonthatatlansági dogmát, de ennek gyakorlati kivitelezése még bizonytalanul körvonalazódott. Irámfi (Renn) József budai kataszteri mérnök az 1860-as években meg sem próbált válópert indítani elhagyott krisztinavárosi felesége, Jaczkó Mária ellen, és néhány évvel azután, hogy 1860 februárjában református vallásra tért, megesküdött egy Banker Szidónia nevű nővel. Irámfi, miután törvényes hitvese 1870 nyarán feljelentette, a kettős házasság bűnét azzal igyekezett tompítani, hogy az „a megelőzött vallásváltoztatás által egészen más színben fog föltűnni, mint ezt vádlónő előadja.” A budai mérnök református betérése Feleky Miklósné Szákfy Amália eljárására emlékeztet, aki évekkel a válóper megkezdése előtt, ha igaz, hasonló módon fejezte ki, hogy immár nem tartja magára nézve kötelezőnek házassági esküjét. A populáris felfogás azonban hidegen hagyta a bírákat, akik végül fél éves börtönbüntetést szabtak ki a férfira. Irámfi a bigámiával nem tudta megspórolni a válópert, s miután 1875 őszén kijött a börtönből, kénytelen volt válókeresetet beadni, hogy zilált családi viszonyait rendezhesse.588

Irámfi József valószínűleg azért választotta a könnyebbnek látszó, de kockázatosabb utat, mert az 1860-as évek elején még nem lehetett tisztán látni, hogy mit enged meg, milyen irányba tart az új házassági rezsim. Mások kevésbé merészek, de elég elszántak voltak ahhoz, hogy megtegyék az első lépéseket a házasság felbontása érdekében. A budai Zeilinger Emmát háromévi házasélet után, 1856 körül hagyta el férje, a váltóhamisítási ügybe keveredő Számwald Gyula nyomdatulajdonos. A feleket ugyan az esztergomi szentszék 1861 nyarán ágytól-asztaltól ideiglenesen elválasztotta, ám a de facto helyzet legalizálása nyil-587 Az 1852. november 29-i nyílt parancs XII. cikkelyének 1. pontja: RGBl 5. Dezember 1852, 1033. p. A Schweidel c. Driska válóper: SZOEL Eparhija. Varia. Brakorazvodne pamice K 117/1854.

588 A letartóztatáshoz kapcsolódó panaszos ügy: BFL IV.1122.b. Buda Város Visszaállított Törvényszéke. Büntetőperes iratok 1870. V. 117. A tárgyalásról tudósít: Fővárosi Lapok 1874. április 16-i (86.) szám 377. p. A börtönbüntetés kitöltéséről: BFL VII.107. elítélt, 92/1875. A válóper: BFL VII.2.C. 1875. V. 65.

362