Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
baráti-ismerősi viszonylatokban, egyházközségi tagok között, és nem utolsósorban az ügyvédi irodák klientúrája körében lokalizálhatok. Meglepő, hogy eddig még azok a mikrotörténeti megközelítéssel élő történészek sem vetették fel ezt a lehetőséget - legalábbis nem tudunk ilyenről -, akik pedig név szerint ismerik hőseiket, és mindennapos társadalmi kapcsolatrendszerükben vizsgálják a válópereskedők döntéseit. „Katolikus” válások A „mimézis” szerepére - mint mondtuk - különösen akkor gyanakodhatunk, ha egy adott közösségben, aránylag rövid idő alatt, úgy üti fel a fejét válópereskedés, hogy az máskülönben nem egyezik, vagy éppen ellenkezik a közösség hagyományos normarendszerével. Ha ehhez még jogi nehézségek is társulnak, amelyek megoldása speciális tudást, szakértelmet igényel, akkor valószínűsíthető, hogy a sűrűsödő esetek között kapcsolat áll fenn. így Pest-Budán első látásra feltűnik az a tucatnyi válóper, amely a Pesti Császári-Királyi Országos Törvényszék egyetlen, 1854-es irattári évfolyamában fennmaradt, hiszen a két szabad királyi városban korábban évente legfeljebb egy-két eíféle processzus indult. A szóban forgó perek 1852-1853 folyamán kezdődtek, s talán tárgyi összetartozásuk miatt kerültek együttesen irattározásra, ugyanis kilenc processzus tisztán katolikus szertartás szerint kötött, vagy katolikus-protestáns vegyes házasságot érintett. A dolog roppant érdekes, hiszen egyrészt — jelenlegi ismereteink szerint - ezek az első fővárosi „katolikus” válóperek, másrészt ebből az időszakból, ilyen jelentős mennyiségben országosan sem tudunk hasonló előfordulásról. A fennmaradt válókeresetek, valamint a perbeszédek egybehangzóan a régi magyar jogra hivatkozva kérték a kötelék felbontását, ami nyilvánvalóan azt a korábban tárgyalt törvényes gyakorlatot jelentette, miszerint a válás a katolikus házasok együttes áttérése után kimondható. A meglepő az egészben csak az, hogy miközben a reformkorból mindössze néhány hasonló ügyről van tudomásunk, az 1854-es perekben az egymást követve fellépő fővárosi ügyvédek már úgy érveltek, mintha semmi szokatlan nem lenne az előterjesztett bontási kérvényekben, mi több, azokat a bíróság sem söpörte le az asztalról. Az engedékenység egyik oka persze az osztrák polgári törvénykönyv katolikus házasokra fenyegetően vetülő árnyéka lehetett (1853. szeptember 1-től ugyanis bevezetésre került az Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, amely kizárta az efféle válásokat), de ez önmagában még nem magyarázná meg a rendhagyó mozgalom kibontakozását. Mivel az eseménysor egyrészt jól mutatja a válások potenciális „virulenciájáf ’ 354
