Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

ben. A fővárosi törvényszék csupán minden ötödik esetben rendelte az apát a gyerekek kizárólagos nevelőjévé. Még meglepőbb a hasonló, néhány százalékponttal magasabb vidéki arány. Ha meggondoljuk, hogy országosan még nagyobb volt a vétkessé nyilvánított feleségek aránya, képzelhető, mennyit őrlődhettek a vidéki törvényszéki bírák a nők válóperes passzivitásából eredő jogi konzekvenciák levonása és a gyermekek felismert érdekeinek érvényesítése között. A problémát ezek szerint egyrészt a vétkessé nyilvánítás lehetséges jogkövetkezményeinek mellőzésével, másrészt megkerülésével oldották meg, amennyiben növekvő arányban bízták a végső döntést a gyámhatóságra.567

Mindez nem azt jelentette, hogy a bírák minden tekintetben nagyvonalúak lettek volna az anyákkal szemben, akikre a gyermekeket átmenetileg vagy véglegesen rábízták. A Budapesti Királyi Törvényszék a lehetséges esetek mindöszsze 23%-ában állapított meg gyerektartásdíj-fizetési kötelezettséget, s a vidéki bíróságok még ritkábban (17%) jártak el ily módon.568 Ha a fővárosi árvaszékhez továbbított ügyeket is számításba vennénk, akkor sem valószínű, hogy az elvált feleségek többsége tartásdíjat kapott a nála elhelyezett gyermek vagy gyermekek után, így nekik saját erőből kellett boldogulniuk. A hasonló helyzetbe került vidéki anyák sorsa e tekintetben talán valamivel kedvezőbbre fordult a világháború előtti években, miután a századelőn egyre több eldöntetlen ügy került a megyei és városi árvaszékek elé, s azok feltehetően — ezt persze megint nem tudjuk biztosan - nagyobb arányban kötelezték az apákat gyermektartásdíj fizetésére, mint a királyi törvényszékek.

567 Az arányok a két világháború között tovább növekedtek: 1924-1928 között a gyerekek 70%-a, 1929-1932 között 74%-a került végleg az anyához. Vö. SZÉL, 1935: 358. p. - A válási statisztikai űrlap vonatkozó kérdése nyíltan utalt a gyermekelhelyezés kérdésének árvaszékhez való áttételére: „A jogerős ítélet tartalma a házasságból származott kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása szempontjából: érdemlegesen rendelkezik, vagy csak az ügyiratoknak a gyámhatósághoz való áttételét rendeli el?” Idézi: SZÉL, 1935: 283. p.

568 „Vidéken” ugyanez az arány valamivel még alacsonyabb is volt, stabilan 15% körül alakult (a budapesti adatokat a megfelelő években kivontuk az országos adatsorból). Habár a gyerekek ellátásáról mindkét szülő köteles volt gondoskodni, tartásdíj fizetésére a bíróság gyakorlatilag csak az apát kötelezte. így nem számítottuk azokat az eseteket, amikor valamennyi gyermek az apához került. Nem világos viszont, hogy a statisztikai adatlapon hivatkozott érdemleges ítéleti rendelkezések közé beszámították-e a felek magánúton történt gyerektartási megállapodásait.

349