Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

dés jogviszonyoknak üzletszerű rendezésétől rendesen azt eredményezik, hogy e jogviszonyok rendezetlenül maradnak, vagy ha rendeztetnek, akkor azon fél előnyére, kiben a számító önérdek kevésbé hódol amaz erkölcsi tényezők befolyásának.”513 A jogi kérdésekben való jártasság hiánya, a férjek jellemző erő- és információs fölénye, a házastársak közötti szerződések költsége, az ingó vagyontárgyak állaga és csekélyebb értéke miatt a kevésbé tehetős fővárosi feleségek aligha tudták kihasználni azokat az előnyöket, amelyeket a magyar házassági vagyonjog biztosíthatott volna számukra. Amint Szladits Károly budapesti törvényszéki jegyző megjegyzi: „az alsóbb néposztályoknál a vagyonoknak egybe elegyedése természetszerűleg beáll a különvagyon rendszere mellett is”.514 Ezekben a házasságokban, ha viszály támadt, többnyire a férj nyers ereje érvényesült, habár - tegyük hozzá - olykor a háztartást vezető feleségeket sem kellett félteni: hitvesük távollétében villámgyorsan kiüríthették a közös lakást, magukkal vive a bútorokat, berendezési tárgyakat, a ruha- és ágyneműket.

Ha a vagyoni viták legális, bírósági megoldásait tekintjük, azt látjuk, hogy azok Budapesten - akár válóperekben vagy válóperekhez kapcsolódóan, akár külön polgári processzusok keretében - meglehetősen ritkán fordultak elő. Ennek oka az efféle perek elhúzódó, szövevényes jellege volt. A Buda országúti lakosnő, Neubauer Rozália 1865 nyarán, majdnem hét évvel azután, hogy elhagyta a közös háztartást, különvagyont, illetve közszerzeményt képező ingóságok kiadása végett adott be keresetet férje, Hafner Antal építőmester ellen. Buda Város Törvényszékének hét évbe tellett az ügy kivizsgálása, végül a férjet 150 forint készpénz, 2 arany, egy 15 forint értékű függő (ékszer), valamint 100 akó, 700 forintra taksált bor kiszolgáltatására kötelezte, mert az alperes nem volt hajlandó esküt

513 SZTEHLO Kornél: Házassági vagyonjog-intézményeink. Jogtudományi Közlöny 1871. július 4-i (27.) szám 197. p. A házastársak közötti szerződések kapcsán ugyanő hangsúlyozza, hogy a közjegyzői okiratba foglalás követelménye nem nyújt garanciát az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben: SZTEHLO Kornél: A házassági vagyonjog a magyar polgári törvénykönyv tervezetében. Bírálat. Budapest, 1901. 20-22., 94. p.

514 A közszerzeményről. Dr. Szladits Károly jogászegyleti előadása: Jogtudományi Közlöny 1897. november 19-i (47.) szám 374—375. p. - A formális jog és a gyakorlat közötti különbségre egy Baranya megyei parasztcsalád közszerzemény körüli pereskedése kapcsán rámutat: HERGER Csabáné: Fábiánék esete Tóth Jánossal. Adalékok a házassági vagyonjog XIX. századi történetéhez. In: Máthé Gábor-Révész T. Mihály-Gosztonyi Gergely: Jogtörténeti Parerga. Ünnepi tanulmányok Mezey Barna 60. születésnapja tiszteletére. Budapest, 2013. 132-138. p. További esetek a férj tényleges rendelkezési jogáról: HERGER Csabáné: Adalékok a házas nő személyi és vagyoni önállóságának kérdéséhez 1848 után. In: Kis Norbert—Peres Zsuzsanna: Ünnepi tanulmányok Máthé Gábor oktatói pályafutásának 50. jubileumára. Studia sollemnia scientiarum politico-cameralium. Budapest, 2017. 164-167. p.

322