Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

képeztek okot a válásra, legfeljebb támogatták annak kimondását. A körülmények szerencsétlen összejátszása esetén a vagyoni kérdés „túldimenzionálása” akár a válókereset elutasítását is maga után vonhatta. Hogy egy példát hozzunk erre: a legrosszabbkor próbált pazarló férjétől megszabadulni Lőwy Malvina, akinek keresetét a fővárosi bíróság 1898 nyarán azzal utasította el, hogy a közte és férje, Ziegler Ignác kereskedelmi utazó között támadt ellentét csupán vagyoni természetű, holott másodfokon már tényként állapították meg, hogy Ziegler „a rövid együttélés ideje alatt neje vagyonának egy tekintélyes részét elkölté, és csak ebből élt”. A házassági törvény bevezetése után, a királyi törvényszék értelmezése szerint ugyanis a pazarlás immár nem számított legitim válóoknak. Az elutasítás kellemetlen következményekkel járt, amennyiben az 1892-ben kötött, alig másfél hónapig tartó házasságot végül csak hat és fél évi pereskedés árán sikerült felbontatni.508

A házassági vagyonjogról annak idején elég sokat írtak - többet, mint amenynyit a joggyakorlat tényleges kiterjedése indokolt volna -, aminek speciálisan magyar íze volt. A hazai házassági vagyonjog a férjes nők számára ugyanis kedvezőbb volt más nyugat-európai jogrendeknél, amelyek a házaspárt egyetlen, a férj által képviselt jogi személynek (feme covert, coverture) tekintették. A korszak jogi bestsellere, Jancsó György A magyar házassági vagyonjog című munkája egyenesen külön szisztémaként mutatta be az ún. vegyes magyar rendszert. Ennek lényege, hogy a házasság megkötésével jogilag nem mosódott össze a férj és a feleség saját vagyona, illetőleg a házasságba vitt vagyonrészek természete szerint különböző jogok illették meg a házastársakat. A feleség maga kezelhette nem-hozományként bírt és nem-közösen szerzett (örökölt, saját pénzen vett, ajándékba kapott) ingóságait és ingatlanait, önállóan köthetett azokat tárgyazó ügyleteket, korlátlanul élvezhette vagyona jövedelmeit.509 A női különvagyon és

508 A Lőwy c. Ziegler válóper: BFL VII.2.C. 1892. V. 118.

509 JANCSÓ György: A magyar házassági vagyonjog. Budapest, 1888. 70-89. p. A rendszert azért nevezték „vegyesnek”, mert a vagyonelkülönítés elvének érvényesítése mellett a házastársaknak közös vagyona is keletkezett. - A magyar nők vagyoni függetlenségét értékként, illetve nemzeti fölényként hangsúlyozó korabeli diskurzusról: LOUTF1, Anna: Legal Ambiguity and the „European Norm”. Women’s Independence and Hungarian Family Law, 1880-1913. In: Saurer, Edith-Lanzinger, Margareth-Frysak, Elisabeth (Hrsg.): Women’s Movements. Networks and Debates in post-communist Countries in the 19th and 20th Centuries. L’Homme Schriften. Reihe zur Feministischen Geschichtswissenschaft Band 13. Köln-Weimar-Wien, 2006. 514-515. p. - A magyar rendszer egyedisége a hasonló orosz példa nyomán kétségbe vonható: ENGEL, Barbara Alpem: Breaking the Ties That Bound. The Politics of Marital Strife in Late Imperial Russia. Ithaca-London, 2011. 99-100. p.

320