Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
lévő férjjel szemben más úton ki nem kényszeríthető igényeket érvényesíthettek volna, lehetőleg könnyen és gyorsan. Ilyen volt például a közös vagyon megosztása, amely felett szinte mindig a férj diszponált. Számottevő (az ésszerű limitet meghaladó)506 vagyon híján ugyancsak lehetett volna miért bírósághoz fordulni: az apa felügyelete alatt álló gyermek kiadásáért, avagy az apai hatalom korlátozásáért, illetve a férjtől függő feleség egzisztenciális bizonytalanságának mérséklése végett, nő- és gyerektartásdíjért. Nézzük meg tehát, mire számíthattak a magyarországi nők a 19. század második felében és a 20. század elején az említett igények vonatkozásában! A 19. század legnagyobb részében sem a köteléki, sem a válóperhez kapcsolódó vagyoni, valamint a házassági viszonyból eredő egyéb ügyek - leszámítva a protestáns ügyeket - nem tartoztak a megyei és a városi törvényszékek hatáskörébe, azokat egyházi bíróságok tárgyalták. A házasságok feletti ellenőrzés fogyatékossága, illetőleg a bírói hatalom megosztottsága kétszeres hátránnyal járt. Először, mert nem születhetett olyan törvény, amely pontosan rögzítette volna a házastársak jogait és kötelességeit. Fontos kivételt csak az a néhány esztendő jelentett, amíg az osztrák polgári törvénykönyv a Lajtán innen érvényben volt, mivel a kódex hatott a későbbi joggyakorlatra. Másodszor: a helyzetet súlyosbította, hogy a definíciós deficiten a törvényes gyakorlat sem enyhíthetett, hiszen a királyi törvényszékek csak az évszázad végén, a házassági törvény következtében vették birtokba a teljes jogterületet. Különben is problematikus lett volna a világi bírói praxisra hagyatkozni: egyrészt azért, mert az a polgári korszakban még mindig a rendi gyökerű szokásjogból táplálkozott, amely az egyes társadalmi csoportokat (a házassági vagyonjog tekintetében) eltérően kezelte, másrészt azért, mivel, működési módjából adódóan, az elengedhetetlenül szükséges újításokat csak hoszszan tartó, körülményes, ellentmondásoktól terhes folyamat keretben építhette be a jogrendszerbe. A jozefiánus pátens kibocsájtása és a házassági törvény meghozatala között eltelt több mint egy évszázadban mégis jelentős törvényi változások történtek; a legfontosabb ezek közül az volt, hogy a legislature/ a házasságból származó gyermekek tartását és a vagyoni viták rendezését illető pereket elvonta az egyházi bíróságok hatásköréből. A házassági bíráskodás az osztrák polgári törvénykönyv magyarországi bevezetése után döntően az egyházi fórumok hatáskörében maradt, amit a katolikus házassági törvény kiadása az uralkodó egyház hívei tekintetében birodalomszerte visszaállított, ám az említett jogterületekhez az 506 NAGY Antal: Az ideiglenes nőtartás kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny 1910. november 18-i (46.) szám 400-402. p. 318
