Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Rupp Zsigmond közjegyző vízivárosi irodájában tető alá hozták a megegyezést, amely a nő számára kedvező feltételeket foglalt magában. Márki Julianna végül eleget tett kötelezettségének: habár maga nem akart válni, végül ő perelt, aminek folytán 1889 május végén kimondták a házassági kötelék (féloldalas) felbontását, majd áttették a válópert a szentszéki bíróságra. Együttműködésének köszönhetően Szekér a nyáron célba ért: egyévi huzavona után feleségül vehette Terényi Jolánt, míg első felesége többé nem ment, nem mehetett férjhez.502

A korai időszakban, a keresztény válópereknél figyelembe kell tehát venni a felekezeti tényező, illetve a vallásváltások procedurális következményeit. Az 1896 előtt kezdett „katolikus” válóperek zöménél, amikor mindkét fél belátta, hogy a protestáns hitre való áttérés jelenti a kölcsönösen előnyös megoldást, és e bölcs belátás következtében nem kellett komplikációktól tartani, azaz lényegében mindegy volt, ki adja be a válókeresetet, többnyire (55%) a feleségek léptek fel felperesként. Amikor azonban ádáz, de legalábbis elhúzódó pereskedésre lehetett számítani, mert a házastárs katolikus maradt, nem akart válni, és nem mutatott hajlandóságot a válóperes komédia eljátszására, látványosan kevés nő (41%) mert férjével szemben keresetet benyújtani. Emellett sokkal kevesebb katolikus hitves tanúsított „előzékenységet” és adott be válókeresetet protestáns vagy protestáns hitre tért párja ellen (a vegyes házassági bontóperek mindössze 15%-a zajlott ilyen felállásban): erre a gesztusra egyébként inkább a férjek, mint a feleségek voltak kaphatók.503

A jogi viselkedés felekezeti jellegzetességei mellett számottevőek voltak a szociális különbségek is. Amíg válóperes mintánkban a „középosztálybeli” nők csaknem a teljes korszakban gyakrabban indítottak válópert, mint a férfiak, szembetűnő a „munkásosztálybeli” feleségek húzódozása. A fővárosi társadalom al502 Vö. MÁRKI Sándor naplói 1. 1873-1892. S. a. r.: Erdész Ádám. Gyula, 2015. 479-480., 488., 492., 505-506., 509-510., 522., 541. p. Szekér Gyula unitárius betérése 1889. február 26-án: BUE bet. akv. A február 27-i vagyoni egyezség, valamint ügyvédi meghatalmazások: BFL VII. 151. 209-211/1889. Az egyezség nő számára nyújtott előnyeit mutatja, hogy a férfi később kénytelen volt kölcsönt felvenni, hogy a tartásdíjakat fizetni tudja. Erről Szekér Gyula 1897. november 26-án kelt, 1924. szeptember 16-án kihirdetett végrendelete: BFL VII.203. Cottely Géza közjegyző iratai 1268/1908. A kolozsvári válóperes ítélet 1889. május 16-áról: EUEGyLt FT jkv. 28/1889.

503 1869-1895 között mintegy 282 válóper indult, amelyekben a felperes protestáns, az alperes pedig katolikus volt: ebből 165-öt férfi, 117-et nő indított. Ugyanakkor csak 51 katolikus volt hajlandó bontásra irányuló válókeresetet beadni: ebből 28 férfi, 23 pedig nő volt. Továbbá 422 a száma azoknak a válópereknek, amelyekben a megelőző áttéréseknek köszönhetően mindkét fél protestáns volt: ezek közül 188-at férfi, 234-et viszont nő indított.

316