Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

vári törvényszék bontó ítéletét, s Vicenty és élettársa 1899 tavaszán polgári házasságot köthetett egymással. Az özvegy elmondása szerint az anyakönyvvezetőnél nyomban ezután érdeklődtek a törvényesítés lehetőségéről, de a tisztviselő nem sok jóval bíztatta az ifjú párt: „Ez azt mondta, hogy csak úgy fogjanak az ügyhöz, »hajó lábaik vannak«, mert sokat kell majd ebben az ügyben kilincselni; de majd egy törvényt fognak hozni, melynél fogva gyermekeik a törvény erejénél fogva törvényeseknek fognak nyilváníttatni. Néhai férjem nálam 21 évvel idősebb ember volt és testileg törődött, ezért elhatároztuk, hogy megvárjuk a törvény életbelépését; bár én többször zaklattam férjemet, hogy intézzük el a dolgot, férjem mindig arra hivatkozott, hogy a kérdéses törvényt éppen előkészítik.” A téves, vagy talán félreértett információ megbosszulta magát, s a több mint két évtizeddel később királyi (kormányzói) kegyelemért folyamodó nőnek nemcsak házasságtörő kapcsolata körülményeiről, férje tétovázásának okairól kellett számot adnia, de Vicenty előző házasságából származó törvényes utódait is meg kellett hallgatni arról, hogy a törvényesítést ellenzik-e vagy sem.494

Az érem másik oldalát a házasságtörésből származó, ám legitimként vélelmezendő gyermekek törvénytelenítése végett indított eljárások jelentették. Az 1880- as évek derekától a házasság fennállása alatt született gyermekek törvénytelen származását csak peres úton lehetett kimondani. Az efféle perek az előforduló esetek nagyságához mérten rendkívül ritkának számítottak, ami nem csoda, hiszen a törvénytelen származás bizonyítása rendkívül nehéz volt: a bíróság a gyermeket sújtó jogkövetkezmények súlya miatt nem érhette be a házasságon kívüli fogamzás valószínűsítésével, hanem ki kellett zárnia annak lehetőségét, hogy a kritikus időszakban a férj közösülhetett nejével.495 A dolog abszurditását a legjobban egy olyan per szemléltetheti, amikor nem a megcsalt férj, hanem maga a házasságtörő feleség kérte a törvénytelen származás kimondását. Köberling (Keberling) Katalin 1885 őszén férje, Forberger Gyula gyári munkás (utóbbi a forrásokban később pincemesterként és gyári hivatalnokként is előfordul) és saját kiskorú gyermeke ellenében nyújtott be törvénytelenítési keresetet, amit mindhárom bírói fokon elutasítottak. Habár az 1880 végén született Lajos nevű fiúgyereket Né-494 BFLVII.2.C. 48373/1922.

495 A polgári perrendtartás (1868: LIV. te.) 22. §-a a születés törvényességének kérdését a világi törvényszékek hatáskörébe utalta: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 511. p. FLEISCHMANN Sándor: A törvényes származás jogvédelme. Ügyvédek Lapja 1893. december 30-i (52.) szám 4—5. p. A „kritikus időszak” a szüléstől visszafelé számított 182. és 300. nap közé esett: PLOPU György: Szemelvények a m. kir. Kúria I. polgári szaktanácsa joggyakorlatából. IX. Második főcsoport. Törvényes örökösödés. Jogtudományi Közlöny 1916. szeptember 10-i (37.) szám 317-319. p.

309