Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Mégis, az anyakönyvezési gyakorlat szigorításával utóbb bezárult a kiskapu, amelyen keresztül az érintettek a törvényesség látszatát biztosíthatták illegitim gyermekeiknek. A változás számukra minden esetben fájdalmas volt, de - ahogy már láttuk - másként hatott a tartós szerelmi viszonyban, vadházasságban élő nős férfiakra, mint a hasonló életmódot folytató férjezett nőkre. Réső Ensel ismeretlen ügyfele, vagy Rohrer Ferenc esetében, akik hajadon nőt választottak partnerüknek, a törvénytelenség bélyege okozott problémát. Ok még valahogy segíteni tudtak magukon, de a jövőben - a polgári anyakönyvezés bevezetése után - egyre kevesebben tudták eltitkolni házasságtörő viszonyukat, és megóvni abból származó utódaikat a szégyentől, amit a törvénytelen születés bélyege jelentett. A Braitzner Emmáéhoz vagy Poszpisil Emíliáéhoz hasonló esetekben viszont fordítva működött a dolog. Az új párkapcsolatból született gyermekek státusa „törvényes” lett, apaként viszont a férjet kellett bejegyezni. Ez sem a férj, sem a vadházastárs számára nem tűnhetett kedvező opciónak: egyik részről azért, mert saját gyermekének egy idegen férfi nevét kellett viselnie, a másikról pedig azért, mert olyan gyermeknek kellett saját nevét és státusát kölcsönöznie, akiről nyilvánvalóan tudta, hogy nem vér szerinti leszármazottja.

Az összekuszálódó családi viszonyok rendezéséhez az első lépés feltétlenül a válókereset beadása volt, jóllehet az adminisztratív akadályok, a procedúra kellemetlenségei, s a felvetődő lelkiismereti aggályok évekig halaszthatták, sőt, gyakran keresztül is húzhatták a probléma megoldását. Poszpisil Emilia az 1880- as évek derekán, noha férje válópert indított, még nem tett komolyabb erőfeszítéseket a válás érdekében, hisz ő maga nem volt hajlandó feladni katolikus vallását. Hasonló érdektelenséget tanúsított a vele élő férfi, a forrásokban hol „kocsmárosként”, hol „kereskedőként”, hol meg „szalámiügynökkénf ’ felbukkanó Pikola (Pikala) Péter, aki egyébként szintén törvénytelen ágyból származott. Pikola kilétére azután derült fény, hogy ellene 1885 folyamán felesége, Triplák Mária tett folyamatba bontópert: a válóperes ítélet hivatkozott a férj évek óta tartó házasságonkívüli viszonyára, konkrétan megnevezve élettársát, Poszpisil Emíliát. A fővárosi bíróság ezúttal is egyoldalúan, csak Triplák Máriára nézve mondta ki a válást, mivel Pikola katolikus volt és maradt. A válóperek befejeződése után a pár ugyanúgy folytatta a „konkubinátusfmintha mi sem történt volna. Rövidesen, 1891 nyarán, Kispesten egy Péter nevű törvénytelen fiuk született. Egy évvel korábban, amikor Pikolát egy vesztegetési ügy kapcsán fogházbüntetésre ítélték,

házasságkötésének helye és ideje nem ismert, de 1891-ben már házaspárként kötnek szerződést: BFL VII.151.469/1891. Wölfel Amália halálozási anyakönyve: BFL XXXIII.1.a. Budapest I. kerület hal. akv. 2077/1933.

305