Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

a vádlottakat, de az eset - más egyidejűleg kipattanó ügyekkel együtt - megváltoztatta az anyakönyvezési gyakorlatot.483

„A segédlelkészek ma azt vallották, hogy ők ezt az eljárást követték egészen a múlt évig, midőn a hercegprímás körlevélben figyelmeztette őket a büntető törvénynek ezt az eljárást tiltó szakaszára.” - hangzik az egyik korabeli tudósítás az 1886 márciusában tartott járásbírósági tárgyalásról.484 A minisztériumok és az egyházi szervek között az 1880-as években e tárgyban folyt iratváltásokról keveset tudunk, de úgy tűnik, hogy csak az évtized második felében sikerült érvényt szerezni az állami törvényeknek, miszerint a házasságtörésből származó gyermekeket, dacára az ellenkező jeleknek és az érintettek bevallásainak, a matrikulákban törvényesként kell feltüntetni, s ezt a jogállást csak az állami bíróság jogerős törvénytelenítő ítélete változtathatja meg. Az Igazságügyi Minisztérium 1887 nyarán felszólította a győri püspököt, hogy az eljáró lelkészek az ilyen gyerekeket „minden körülmények között” törvényesként jegyezzék be. Az ezt illető rendelkezést valószínűleg valamennyi egyházmegye megkapta, mivel 1887 kora őszén az esztergomi érsekség, 1888 elején pedig a szombathelyi püspökség is utasította papjait az állami jogszabályok betartására.485

483 A lelkészek elítéléséről, majd felmentéséről tudósít: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1886. március 14-i(11.)szám346-347. p.; 1886. április 18-i(16.) szám508-509. p.-Hasonlóesetek szintén megfordultak a bíróságok előtt. A Budapesti Királyi ítélőtábla, a zalaegerszegi törvényszék ítéletét felülbírálva, Lukács Györgyné Hertelendi Éva tettét, aki 1884 tavaszán megfojtotta újszülöttjét, gyermekölésről emberölésre minősítette át (gyermekölést csak házasságon kívüli szülés nyomán lehetett elkövetni), habár a nő férjétől 10 éve különváltan élt. Büntető Jog Tára 1885. május 14-i (7.) szám 103-104. p. Az ítélőtábla 1884 őszén, egy aradi válóperben kimondta, hogy a házassági kötelék felbontása előtt, a különélés időtartama alatt született gyermekek is törvényesként vélelmezendők, sőt, a férj ez esetben tartásdíj fizetésére kötelezhető, jóllehet a válóper során kiderült, hogy mindkét fél mással folytat viszonyt. Ugyanekkor a gyerekeket törvénytelenként bejegyző református lelkész ellen szintén büntető eljárás indult. Büntető Jog Tára Polgári Törvénykezés 1885. május 14-i (8.) szám 58-59. p.

484 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1886. március 14-i (11.) szám 346-347. p.

485 A győri püspök 1885. szeptember 28-án kelt felterjesztését, és a minisztérium 1887. június 30-i válaszát, valamint a szombathelyi püspök ennek folytán, 1888. január 21-én kibocsájtott utasítását közli: Religio 1888. december 8-i (46.) szám 362-364. p. Ez utóbbi szerint az anyakönyvező pap a törvényes szülők feltüntetése mellett csak az észrevételek rovatába jegyezhette fel a különélés tényét; a természetes apa elismerő nyilatkozatát az anyakönyvbe nem volt szabad bevezetni, ehelyett külön jegyzőkönyvbe foglalhatták azt, s tehették le azt a matrikula mellé. Ld. még: ASCHENBRIER Antal: A plébániai anyakönyvekről. Budapest, 1890. 89-117. p. Az esztergomi egyházmegye körleveléről hírt ad: A Jog 1887. szeptember 18-i (38.) szám 316- 317. p. A magyar püspöki kar állítólag már a kihágási büntetőtörvénykönyv kiadását követően figyelmeztette az anyakönyvező lelkészeket:

301