Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
érintett vadházasok ellen ilyen címen vádat emelhessenek. Mindenesetre Budapesten a 19. század második felében a vadházasságok elleni adminisztratív vagy rendőri fellépésről nem tudunk, és a jelenség súlyánál, mondhatni hétköznapiságánál fogva nem is valószínű, hogy erre ténylegesen sor került volna. Annál kevésbé, mivel a vadházasok Pest-Budán a városi társadalom széles rétegeiben találtak követőkre. Olyannyira, hogy maga a budai rendőrség szervezője (1861- től alkapitánya, 1867-től főkapitánya), Kovics Károly is vadházasságban élt, amiről az egész város tudhatott. Kovics 1859 őszén özvegyem bérként vette el a tabáni polgárcsaládból származó Szuknovits Franciskát, akitől hamarosan egy leánya született. Ezt követően azonban a házasság megromlott, aminek okát a feleség az 1861-ben, a Budai Városi Törvényszéken beadott keresetben ekként jelölte meg: „O ugyanis megvetve a házassági kötelék szentségét, s azon polgári frigyet, mely férj és asszony közt a szorosabb családi életet képezi, s egy hajlék alatt egy tűzhely s egy asztalhoz köti, kímiletlenül széttépvén, reggelijét özvegy Kraitsnőtől hordatta a házhoz, ebédjét, de többször vacsoráját is ennél s ennek társaságában élvezte”. A feleség a bíróság előtt a tabáni plébános bizonyítványával igazolta, hogy férje önkényesen, a püspöki ordinárius engedélye nélkül vált el nejétől, s hogy lakását özvegy Kraitsnénál tartja. A szóban forgó „Kraitsnő” a házaspár leányának keresztanyja, Kraits János tabáni mészárosmester özvegye, Hohlnstein (Höllenstein) Leopoldina volt. Az alkapitány azonban - legalábbis a későbbiekben - nem vele, hanem a nő 15 éves hajadon leányával, Kraits Erzsébettel folytatott viszonyt. Válóper nem indult, és később sincs nyoma, hogy akár a férj, akár a feleség elvált volna (a házastársak közötti pereskedés 1862 elején a vagyoni egyezséggel zárult). Kraits Erzsébet az 1870-es évektől nyilvánosan mégis Kovics Károly feleségeként szerepelt. Az „igazi” feleség természetesen szintén használta férjezett nevét, s annak halála után maga is özvegy Kovics Károlynéként bukkan fel.458 458 Az 1859. szeptember 6-án kötött házasság anyakönyve: MNL OL Buda Krisztinaváros róm. kát. ház. akv. 46/1859. Az 1860. június 4-én született Paulina keresztelője: MNL OL Buda Tabán róm. kát. kér. akv. 200/1860. Anyakönyvi bejegyzés az 1846. december 13-án született Kraits Erzsébet keresztelőjéről: MNL OL Buda Tabán róm. kát. kér. akv. 392. pagina. A törvényszéki per, illetve a megegyezés: BFL IV.1122.a. 1070/1861., ill. 5/1862. Kovics 1875-ben a leánykori nevén szereplő Kraits Erzsébet meghatalmazottjaként jár el, viszonyuk közelebbi meghatározása nélkül: BFL VII.151. 35/1875. Az év végén Rupp Zsigmond közjegyző a nőt „Kovits született Kraits Erzsébet asszonyként” aposztrofálja, ugyanakkor a nő saját nevét „Elisa Kraitsch” alakban írja alá: uo. 337/1875. Később azonban már maga is a „Kovics Kraits Elisa” aláírást használja: uo. 1136/1887. Kovics Károly 1. kerületi államrendőrségi kapitány halála 1885. szeptember 8-án: Buda Tabán róm. kát. hal. akv. 309/1885. Szuknovits Franciska név278
