Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

zamosabb (4 évet meghaladó) különélés után döntöttek a házassági kötelék felbontása mellett.441 A fővárosi rendőrség és a városi hatóságok mindenesetre már régóta nem bajlódtak a viszálykodó házasok békítésével, pláne nem erőszakos összeköltöztetésével. A bíróságok a vagyontalan párok esetében tehetetlenek voltak, hiszen a vagyonjogi szankciók nem képeztek komoly visszatartó erőt. A közös háztartás felszámolása a 19. század második felében a házas konfliktusok megszokott, mondhatni mindennapos kimenetelének számított.

Érdemes felidézni ezzel kapcsolatban a századforduló Budapestjén élő „kisember” - vasúti távírász, raktáros, majd vármegyei altiszt —, Lowetinszky János naplóját, amelyben többször is előfordul házastársi összezördülés, illetve különválás leírása. Lowetinszky 1896 tavaszán egy ismerős asszony panaszát örökítette meg napi feljegyzésként: „Jancsi durva, s a múlt héten feleségét egy székkel fejbeütötte. Az asszony még fekszik, s el akar tőle válni, Jancsi bele is egyezett azon feltétel alatt, ha az asszony 160 irtot kifizet neki, avval ő megy, az asszony erre hajlandó is,” - majd maliciózusan hozzáfűzi - „azt hiszem Jancsi csak egy pumpot akar vágni, s azután, ha rendben a szénája, ismét kibékülni az asszonnyal, nevetném, ha benntöme a bicskája a dologban.” Ugyanazon év nyarán viszont a naplóíró altiszt saját házassága került veszélybe. Lowetinszky pár évvel korábban, 1893 szeptemberében vette el akkor már közel két éve vele élő kedvesét, Fodor Máriát, akivel boldog, de időnként - ahogy az már a házasságokban lenni szokott — nem teljesen felhőtlen házaséletet élt. „Mari duzzogott a kimaradásért,” - írja Lowetinszky az egyik gyakran ismétlődő féltékenységi jelenet után - „egész hárpya lesz már belőle, [...] márpedig ezt el nem tűröm, még ha gyerekemtől kellene megválni, akkor sem. A levelet elolvasta, az nem tetszett neki, ebből controverse fejlődött ki. A párbeszéd éjfélig tartott, abban egyeztünk meg, hogy szétmegyünk”. Másnap délután: „Mari megmarad amellett, hogy ő válik tőlem, de kérdésemre, hogy ő megy-e, vagy én menjek, nem tud válaszolni sehogy sem, márpedig ebben az ügyben világosságot kell teremteni és sokáig húzni nem lehet, mert ez test- és lélekölő história.” Ezt a konfliktust végül két nappal később kibékülés követte, de egy évvel rá, 1897. július 25-én, miután két nappal korábban Lowetinszky (nem először) megverte

441 A korai időszakban, az 1880-as évek derekáig a válóperes ítéletekben csak szórványosan jelölték meg a különválás időpontját. A regisztrált különválások száma azután: 1885-1887: 108; 1888-1890: 130; 1891-1893: 146; 1894-1896: 204; 1897-1899: 483; 1900-1902: 773; 1903-1905: 755; 1906-1908: 1041; 1909-1911: 1522; 1912-1914: 767. Megjegyzendő, hogy a bíróság csak a végső szakítás ideje után érdeklődött, s ez semmit sem árul el az ismétlődő különválások dinamikájáról.

266