Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

dúlva, a halálozással megszűnt kötelékek felmérése révén eljutott azon frigyek becsült számáig, amelyek az adott évben még fennálltak, de ténylegesen már nem működtek. A de iure válások ismert összegét ebből kivonva megkapta a de facto szeparációk hozzávetőleges számát is. A két utóbbit összevetve arra a következtetésre jutott, hogy Amerikában a törvényes válások az összes tönkrement házasság csupán felét alkották. Emellett Cvrcek megállapította, hogy a válások folyamatosan növekvő eloszlásához képest a spontán házasságbomlások „kilengtek”, nevezetesen jobban sújtották a gazdasági virágzás idején kötött házasságokat, mint a válságos periódusokban létesült frigyeket. Vagyis a szétmenő házaspárok általában véve, ahogy az egybekelők is, sokkal érzékenyebben reagáltak a változó gazdasági-társadalmi környezetre, mint a legális utat választók, nyilván azért, mert a szegényebb háztartások sérülékenyebbek voltak.433

Ha a válások a nyugati világ legliberálisabb házassági jogrendszerét működtető Egyesült Államokban sem tudták törvényesíteni a szakításig jutó házassági konfliktusok nagyobb hányadát, akkor el lehet képzelni, hogy az európai kontinens országaiban, restriktívebb jogszabályok és bírói gyakorlat uralma alatt mennyire kritikussá válhatott a helyzet. A legjobb példa erre az ipari forradalom „őshazája”, Anglia, ahol a válás költségei a munkásosztálybeli házasokat szinte teljes egészében a szeparációt engedélyező, tartásdíjat, vagyoni egyezséget kieszközlő magisztrátusok, és a rendőrbíráskodás felé terelték - nem beszélve azokról, akik semmiféle hatósági segítséget sem vettek igénybe.434 Ez alól Magyarország sem képezett kivételt. Az önkényes válások hazai gyakorisága vonatkozásában tanulságos adalékkal szolgálhat az elvált családi állapotú férfiak és nők számában az 1869-es, illetve az 1880-as népszámlálás alkalmával regisztrált furcsa fejlemény: amíg a számlálóbiztosok 1869-ben országosan 42 778 elvált személyt találtak, addig ugyanazok száma egy évtizeddel később 11 756 főre csökkent! Történt mindez abban az évtizedben, amely a törvényes válások első jelentősebb felfutását (s nem mellesleg az első nagy kapitalista gazdasági válságot) hozta. A jelenség magyarázata minden bizonnyal a népszámlálás alanyainak feltett kérdés megváltozásában keresendő. 1869-ben az ominózus kérdés még így hangzott: „t.i. nőtlen, hajadon, házas, özvegy, elvált-e az illető egyén?” 1880-ban viszont apró, de fontos módositás került be a népszámlálási utasításokba: „Mi a családi állapota? (nőtlen, nős, özvegy, törvényesen elvált-e!)” Az elválás törvényességének

433 CVRCEK, Tomas: When Harry left Sally: A New Estimate of Marital Disruption in the U. S., 1860-1948. Demographic Research 21. (2009) 719-758. p.; CVRCEK, 2011.

434 ANDERSON, 1999.; BEHLMER, George: Summary Justice and Working-Class Marriage in England, 1870-1940. Law and History Review 1994/2.238-239. p.

262