Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
a meghatározott küszöböt meghaladó bevétellel rendelkeztek, nyilván azért, mert a kerületi elöljáróságok - a vidéki hivatalokkal, lelkészekkel szemben - nem ismerték pontosan a kérelmezők személyi viszonyait, s nem volt sem idejük, sem eszközük a bizonyítványban feltüntetett adatok ellenőrzésére.424 A fennmaradt válóperes iratokban a szegényjogon történő perlés tényének rögzítése következetlen és hiányos, ezért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a joghasználatra nézve.425 A szegényjog növekvő igénybevételét illető feltevést mindenesetre alátámasztják a budapesti ügyvédek 1890-es évektől felerősödő panaszai. „Abontó perek legnagyobb része szegényjogon folyik. A peres felek szegény emberek a legtöbb esetben, a kik szegényjogon bélyeg feljegyzés kedvezménye mellett folytatják a pert.” - panaszkodik 1907-ben Gebhardt Károly fővárosi ügyvéd.426 A kar tagjainak szegényvédőként történő kamarai kirendelése az ügyvédeket anyagilag hátrányosan érintette, hiszen a szegény fél jogi képviselője költségeit csak akkor tudta behajtani, ha ügyfele vagyonhoz jutott, vagy ha az ellenfél pervesztessé vált. Az előbbire vajmi kevés remény nyílt, s a gyakorlatban az utóbbi lehetőség sem lehetett megnyugtató, hiszen a szegény védenc pervesztes exházastársa sem élhetett fényes anyagi körülmények között. Mindenesetre ez a mozzanat, a szegényjog növekvő mértékű igénybevétele adhat magyarázatot arra a különösnek tetsző ellentmondásra, hogyan fordulhattak egyre nagyobb arányban ténylegesen fizetésképtelen házasok a királyi törvényszékekhez: a válópereskedés költségeinek jelentős részét az állam, illetve az adófizetők, valamint - kénytelen-kelletlen - az ügyvédi kar állta. 424 NAGY Elek: Pártfogó ügyvéd. Jogtudományi Közlöny 1900. augusztus 17-i (33.) szám 234- 235. p. 425 1910-ben a 60 megvizsgált válóperből 15 perben az egyik házastárs szegényjogon pereskedett. Korábban (1872-1873,1881, 1890, 1896, 1900) alig találtunk hasonló eseteket. Az ekkor fennmaradt teljes perekből kiderül viszont, hogy a szegényjogon való pereskedés tényét az ítéletben nem mindig tüntették fel. Előfordult, hogy a pertestben szegénységi bizonyítványt találtunk, ami a megszövegezett ítéletből nem derült volna ki: BFL VI1.2.C. 1910. V. 45., ill. 1910. V. 68. 426 GEBHARDT Károly: A házassági peres eljárás némely hiányairól. Ügyvédek Lapja 1907. június 15-i (24.) szám 5-6. p. 1874. évi XXXIV. törvénycikk az ügyvédi rendtartásról 28. §, ill 50. §. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1872-1874. Budapest, 1896. 338., ill. 342. p. 253