Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

sem találta otthon) felperes újra megerősítette válási szándékát, aminek kapcsán Szabó János házasságvédő sem tett észrevételt. A törvényszék erre öt nappal később - a törvényi előírásnak megfelelően - hat havi ágytól-asztaltól való elválasztást rendelt el. Ennek lejártával Lienhard november közepén, miután helyhatósági bizonyítvánnyal igazolta, hogy neje nem állította helyre az együttélést, kérvényezte a házassági kötelék felbontását. A bíróság először a hónap végére újabb békéltetést tűzött ki, amely Hajdú Imre elnök vezetésével, Serly és Tódorffy bírák közreműködésével ismételten siker nélkül zárult: a nő, akinek végre kézbesítették az idéző végzést, s megjelent a törvényszéken, hallgatásba burkolózott. Ezek után nem maradt más hátra: az elsőfokú bíróság december elején, alperesnő vétkességének megállapítása mellett kimondta a válást. Fellebbezés híján az ítélet 1912 januárjában jogerőre emelkedett, amit elősegített, hogy felperes jóelőre közölte a bírósággal Nagy Veronika új, Andrássy úti lakcímét. A sietség bizonyára újraházasodása miatt volt fontos: két hónappal később Bertram Annát vette el, akivel már valószínűleg régebb óta együtt élt (a pár az esküvő idején ugyanazon a lakcímen, a Budapest Vili. Ludoviceum utca 28. alatt lakott).399

A Lienhard-Nagy válóper még a kevésbé komplikált ügyek közé tartozott, hiszen alperesnő nem védekezett, nem állított tanúkat, s csak költözködéseivel akadályozta - nem biztos, hogy szándékosan - az eljárás lefolytatását. A procedúra mégis körülményes és költséges volt: a válóper közel két évig húzódott, s a felek számára rendkívüli anyagi megterhelést jelentett (volna). A bíróság a felperesi ügyvéd munkadíját 250, a házasságvédőét pedig, aki néhányszori megjelenésen kívül effektiv munkát nem végzett, 50 koronában állapította meg, ami Lienhard Jakab legalább két-három havi keresetének felelt meg, illetőleg pontosan annak a megtakarított pénzösszegnek, amelyet felesége elköltözésekor, vélhetően hozománya fejében, magával vitt. És akkor még nem számítottuk a bíróság és a közreműködő egyéb hivatalok illeték formájában megfizetett díjait, továbbá az utánajárással, valamint a lakcím-nyomozással járó fáradozást és időveszteséget. A költségek nagyobb részét ugyan a pervesztes feleségnek kellett volna megfizetnie, de kétséges, hogy valaha is behajthatták rajta a tekintélyes summát, ezért feltehetően a férj rendezte a tartozást vagy annak egy részét (amire egyébként a házasságvédői díj tekintetében az ítélet kötelezte is). További kellemetlenséget jelenthetett - mint mondani szokás - a családi szennyes kiteregetése, ezúttal mindenekelőtt a feleség nemi életének nyilvános taglalása. Nagy Veronika fejére emellett szégyent hozhatott a bírósági idézések és határozatok kifüggesztése a

399 BFL VII.2.C. 1910. V. 139. Az újraházasodás: BFL XXXIII.l.a. Budapest VIII. kerületi ház. akv. 283/1912.

236