Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

egyrészt a válás szigorítása, amely a bíróságok hozzáállását is befolyásolta, másrészt az új törvényen nyugvó joggyakorlat kiforratlansága, s az annak nyomában járó bizonytalanság volt.370

A házassági törvény életbe lépésével ugyanakkor új korszak vette kezdetét, amelyben a jogpolitika, illetve a válóperes bírói praxis már nem tudott úrrá lenni a fokozódó társadalmi nyomáson. Az 1880-as években a felsőbíróságok restriktiv gyakorlata még évekre visszavetette a pereskedők számát, 1895 után viszont nem ez következett be. Tévedés ne essék: a törvény hatására a válási görbe bizonyára korábban és meredekebben ívelt volna felfelé, ha bevezetése felkészültebben éri a bíróságokat és az ügyfeleket. Ám láthatóan a beálló bizonytalanság sem rettentette el a válni szándékozó házasokat attól, hogy bírósághoz forduljanak. Budapesten a beadott válókeresetek száma a századfordulón, az 1897-es csúcs után némileg visszaesett, de még mindig legalább kétszeresen meghaladta az 1895 előtti szintet.371 Országosan, ha megnézzük a publikált ügyforgalmi statisztikákat, különösen az ügyhátralék arányát, ugyanerre következtethetünk (vö. a 9. diagrammal). A töretlen pereskedési kedv a bíróságokra nehezedő adminisztratív teher növelésén keresztül persze maga is hozzájárult a válóperek elhúzódásához, ám utóbb kritikus szintet elérve a tarthatatlanná váló helyzet kezelésére késztette az igazságügyi kormányzatot. Miután az ügyhátralék az új évszázad első éveiben még mindig a házassági perek ügyforgalmának kétharmadát tette ki, a minisztérium 1907-ben a válóperek kötelező felülvizsgálatának eltörlése mellett döntött. Az ennek kapcsán beterjesztett és elfogadott 1907. évi XVII. törvénycikk egyrészt orvosolta a problémát, amennyiben a felülvizsgálati kényszer megszűnése az ügyhátralékot a házassági perek éves ügyforgalmának felére redukálta, más(8); 1876-1878: 1,7% (2); 1879-1881: 2,5% (6); 1882-1884: 2,4% (6); 1885-1887: 1,2% (3); 1888-1890: 0,4% (1); 1891-1893: 2,4% (6); 1894-1896: 14,8% (62); 1897-1899: 10,3% (72); 1900-1902: 6,5% (62); 1903-1905: 5,9% (51); 1906-1908: 3,3% (38); 1909-1911: 3% (52); 1912-1914: 2,7% (22). A számításnál csak a jogerős ítélettel befejezett válópereket vettük figyelembe.

370 WEISS Emília: Vétkesség, feldúltság és a házasfelek közös megegyezése a múlt és a ma magyar házassági bontójogában. Jogtudományi Közlöny 1981/7. 571—583 p. A Pécsi Királyi Törvényszék gyakorlatát vizsgálva ezt adatokkal támasztja alá: HERGER, 2006: 192-195. p. HERGER, 2013: 75-76. p. A budapesti tapasztalatok egybevágnak a Herger Csabáné által leírtakkal.

371 Az érintett V. irattári osztályban iktatott házassági perek legmagasabb irattári száma évenként: 1891: 195., 1892: 201., 1893: 211., (az 1894-es hiányos évfolyam), 1895: 316., 1896: 550., 1897: 591., 1898: 405., 1899: 473., 1900: 470. A visszaesés nem kizárólag a válópereskedés nehézségeinek tudható be. A válás megnyíló lehetősége az első években azokat a házasokat is a bíróságra vonzotta, akik a korábbi feltételek mellett nem tudtak vagy nem akartak pert indítani, ami természetes „hullámmozgást” eredményezett.

213