Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

jóval kevesebbet tudunk - házasságvédőt is kirendelhettek.360 A változásokat jelzi Rosenblatt Ignác és Spitzer Fáni 1882-ben kezdett válópere. A terézvárosi zongoramester konkrétumok nélküli, „engesztelhetetlen gyűlöletre” hivatkozó válókeresetét 1882. március 15-én adta be, miután Kohn Sámuel rabbi évekkel korábban, 1877 nyarán igazolta a háromszori békéltetés sikertelenségét. A törvényszéki eljárás nagyon gyorsan lezajlott: április 20-án Gerometa Titusz egyesbíróként békéltetett (amiről jegyzőkönyvként egy kitöltött, egyszerű blanketta maradt fenn), s öt nappal később máris megszületett a bontó ítélet. Ezúttal a bírói tanácsban, Párvy Iván elnök és Jekelfalussy Andor szavazó mellett, Gerometa Titusz az ügy előadó bírójaként lett megjelölve. A processzust, az ítélet körülményes kézbesítését leszámítva, csak a felülvizsgálati eljárás nyújtotta el. Noha egyik peres fél sem élt fellebbezéssel, s a törvényszéki kiadó augusztus 8-án már a bontó ítélet jogerőre emelkedéséről tett jelentést, a pert szeptember 6-án mégis felterjesztették: november 6-án még az ítélőtábla, 1883. február 21-én pedig a kúria elé került, mielőtt a házasság felbontása tényleg jogerőssé vált volna.361

Az 1880-as években, párhuzamosan a válóperes eljárás általános megszorításával, a felsőbíróságok a zsidó válóperekben követett bírói praxist is igyekeztek a helyesnek ítélt irányba terelni. Leporolták az 1863-as udvari kancelláriai rendeletet, s az addig közös beleegyezés hiányában alkalmazott, a (zsidó házaspárokra nem vonatkozó) jozefiánus pátensből kölcsönzött „engesztelhetetlen gyűlölet” válóoka helyett a kancelláriai rendeletben megjelölt „érzékeny keserítés” használatára ösztönözték a királyi törvényszékeket.362 Másrészt a továbbiakban a megszokottnál több biztosítékot követeltek meg az elsőbíróságoktól arra nézve,

360 Egyoldalú bontások felülvizsgálatára: BFL VII.2.C. 1872. V. 23., 1872. V. 4L, 1873. V. 1. Az első eset, amikor közös beleegyezéssel történt válás került a felsőbíróságok elé: uo. 1873. V. 16. Ugyanakkor még számos 1873-ban kezdett zsidó válóper fejeződött be elsőfokon. Az efféle példák az 1870-es évek derekán, és az 1880-as években már kivételesek voltak. Réső Ensel Sándor budapesti ügyvéd 1880-ban mind a felülvizsgálatot, mind a házasságvédő kirendelését a törvényes gyakorlat részeként említi: RÉSŐ ENSEL, 1880: 311—312. p. Dr. Egerer Sámuel pesti orvos és Läufer Sarolta válóperében az alperesnő házasságvédő hiányát sérelmező semmisségi panaszának elutasítása 1879-ben egyszerre mutatja a házasságvédő alkalmazhatóságát, illetve a kirendelés nem-kötelező jellegét: BFL 1878. V. 44. Sztehlo Kornél 1890-ben több helyen megemlíti, hogy zsidó válóperekben házasságvédőt, mivel az „felesleges”, nem „szoktak” kirendelni: SZTEHLO, 1890: 167., 177. p.

361 BFLVII.2.C. 1882. V. 30.

362 Friedmann Adolf Kühner Fanni elleni válóperében, miután a törvényszék „leírhatatlan gyűlöletre” hivatkozva bontott, az ítélőtábla 1884 júniusában még külön kommentár nélkül hangsúlyozta az „érzékeny keserítés” kancelláriai rendeletben foglalt válóokát: BFL VII.2.C. 1881. V. 100. Hasonló ítéleteket idéz 1884-ből: SZTEHLO, 1890: 84-85. p.

209