Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
fel, s a kifejlendőkhöz képest hozzon újabb határozatot.” Az 1882 elején tartott újabb tárgyaláson mindazonáltal csak annyi történt, hogy felperesnő felhozott bizonyos - általunk a peres iratok kiselejtezése miatt nem ismert - „tényeket”, amelyeket az alperes férj készségesen beismert, majd a törvényszék változatlan szövegezésű ítéletet hozott, beiktatva abba a póttárgyalás pár soros tanulságát. Perrendszerű bizonyításról tehát szó sem volt, a felsőbíróságok mégis átengedték, illetve jogerőre emelték a bontó ítéletet.353 A bírói nyomozás, illetve a bizonyítási eljárás forszírozása az 1880-as évek derekán sem járt sikerrel, inkább csak formális szabályok születtek, s a felsőbíróságok a gyűlöletnek jól megragadható, külső ismérveit fogadták el bizonyítékként. „Ha mind a két fél kívánja a házasság felbontását, akkor elégséges a kölcsönös engesztelhetlen gyűlölet puszta állítása és nem szükséges tényeket bizonyítani, a melyekkel az engesztelhetlen gyűlölség indokoltatik.” — összegzi Sztehlo Kornél 1890-ben a megállapodott joggyakorlatot.354 Ezekben az esetekben, s még inkább az egyoldalú engesztelhetetlen gyűlöletre alapított válóperekben ekkoriban fontos fogódzót jelentett a bírák számára, ha a felek, mielőtt bírósághoz fordultak volna, huzamosabb ideje különválva éltek egymástól. Az 1880-as évek második felétől az ítélőtábla és a kúria a gyűlölet engesztelhetetlenségének jeleként értékelte a felek tartós különélését: „a peres felek részéről nyilvánított kölcsönös engesztelhetetlen gyűlölség indokolva van azáltal, hogy peres felek 13 év óta tényleg különválva élnek, és ezen idő alatt egymáshoz nem közeledtek.” - hangzik az egyik táblai verdikt 1887 elején. Az iránymutatás fontos volt, mert évekig senki sem tudta, hogyan lehetne az elsőfokú bontó ítéleteket bizonyítatlanság miatt sorra elkaszáló felsőbírósági határozatoknak elébe menni. Az ügyvédek és a törvényszéki bírák persze kapva kaptak a felkínált lehetőségen. Ennek következtében Budapesten 1886-tól kezdve észrevétlenül „bekúszott” a stencilezett 353 BFL VII.2.C. 1881. V. 50. Az engesztelhetetlen gyűlölet bizonyításának megköveteléséről: FUTÓ Ferenc: Új fordulat a válóperekben II. Magyar Ügyvédi Közlöny 1883. március 25-i (12.) szám sz.n.; HLATKY, 1883.; HLATKY Endre: Ismét a válóperekről. Jogtudományi Közlöny 1886. október 1-i (40.) szám 321-322. p. Figyelemre méltó, hogy a válóok ellen többen már a zsidó-keresztény polgári házasságot illető képviselőházi vitában is felszólaltak. Ld. Kovács Albert, Literáty Ödön, Teleszky István, Incze József, Göndöcs Benedek, Polónyi Géza hozzászólását: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1881. XIII. kötet 287-292. p., (272. országos ülés 1883. november 27-én). 354 SZTEHLO, 1890: 54. p. A bizonyítási eljárás az 1880-as évek végétől az egyoldalú gyűlölet eseteire korlátozódott. Sztehlo az ezzel kapcsolatos gyakorlatot már rögzíteni tudta: uo. 55- 56. p. Az „engesztelhetetlen gyűlölet” használata kapcsán egy budapesti ügyvéd ironizál: FÜREDI Mór: Engesztelhetetlen asszonyok. Pesti Napló 1893. december 24-i (360.) szám 36. p. 201
