Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

rövid idő múltán nemcsak a katolikus váló-, hanem a protestáns bontóperekre is alkalmazni kezdtek. Ezeket az eseteket azonban mindig nehezebben lehetett meg­ítélni, hiszen a házasság fenntartásához fűződő érdek a válást sürgető fél egyéni szándékai felett állt. Az 1840-es években mindenesetre már országszerte akad példa a kötelék egyoldalú engesztelhetetlen gyűlöletre alapított felbontására.349 A Budapesti Királyi Törvényszék bírái az 1870-es évek közepén ugyancsak több esetben bontottak fel házassági kötelékeket egyoldalú gyűlölet alapján.350 „Ma­gában véve baj az, hogy a házassági elválás egy oly incommensurabilis [felmér­hetetlen] tényezőre, mint a milyen az engesztelhetlen gyűlölség alapítható. Még nagyobb baj, hogy a gyakorlat megengedi ez engesztelhetlen gyűlölség vélelme­zését is, ha a bíró meggyőződése szerint a vonzalom nyilvánítása nem őszinte. Legnagyobb baj pedig az, hogy törvény nincs és nem is lehet, mely azt megha­tározná, mikor tekintendő a gyűlölség oly fokúnak, hogy e miatt a házasságot felbontani kellessék. - Ezekből látjuk, hogy a bírói ítélkezés válóperekben - és az úgy lesz mindig, míg az engesztelhetlen gyűlölség válóokot fog képezni - a legnagyobb mértékben a bírói arbitriumra van bízva. A bíró soverain elhatáro­zással ítél a felek érzelmeinek valódisága felett.” - írja Sztehlo Kornél 1890-ben az ügyvédi információs munka fontosságát hangsúlyozva. A válóperek budapesti szaktekintélye a szóban forgó cikkben a procedúra szóbeliségét és közvetlenségét kevesellve mutat rá a bírói „impressio” ügyvédi befolyásolásának jelentőségére. „Szembeötlő,” - folytatódik az írás - „hogy ily természetű ügyekben a magánin­formálás még szükségesebb és még jogosultabb, mint más természetű ügyekben. A hol az ellenfél azt állítja, hogy az én felem nem gyűlöli őt, hogy az én felem agressiv fellépése nem saját valódi akaratának kifolyása, hogy meg van téveszt­ve, vagy épen kényszerítve, akkor kötelességem felemet a bíró elé állíttatni és 349 MNL OL 0.33. 687/1843., 823/1847., 894/1847. Egyoldalú engesztelhetetlen gyűlölség bizo­­nyítatlansága miatti elutasítás: uo. 781/1845., 826/1846. 350 Egyoldalú bontások: BFLVI1.2.C. 1872. V. 13.; 1873. V. 19.; 1875. V. 27.; 1875. V. 46.; 1875. V. 62.; 1875. V. 72. A bírák egy esetben kifejezetten a házassági pátenshez fűzött 1787. február 27-én kelt pótrendeletre hivatkoztak: BFL VII.2.c. 1875. V. 65. A jelenségre jogász körökben felfigyelt: KŐNEK Sándor: A házasságjog bírói gyakorlatához. Vájjon a magyar evang. házas­ságjog szerint elégséges-e a kötelék felbontására az egyik házasfél részéről fenforgó gyűlölet? Jogtudományi Közlöny 1877. december 21-i (51.) szám 401^404. p. Kőnek itt azt állítja, hogy az egyoldalú engesztelhetetlen gyűlölet ismeretlen volt a hazai gyakorlatban. A cikkre reagál: SZTEHLO Kornél: A házasságjog bírói gyakorlatához. Jogtudományi Közlöny 1878. január 4-i (1.) szám 1-2. p. 199

Next

/
Oldalképek
Tartalom