Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

Bevezetés

vagy kisebb hiátusokkal).12 így a vizsgált korszak legnagyobb részében pontosan azokat a narratív forrásokat (válókereset, iratváltások, tanúvallomások, becsatolt bizonyítványok, levelezés) vagyunk kénytelenek nélkülözni, amelyek a válóperes iratok sava-borsát képezik.

A könyv szerkezetét, s a vizsgálat időhatárait egy másik kedvezőtlen kutatástechnikai körülmény is meghatározta, nevezetesen a szentszéki házassági pereket illető kutatási tilalom. Az Esztergomi Prímási Levéltárba többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült bejutni, mert a magánszféra védelmére hivatkozva sem a szentszéki házassági perek, sem a fővárosi plébániák iratainak kutatását nem engedélyezték.13 Ennek következtében a házassági kötelék felbontása legfontosabb legális alternatívájának társadalmi használatáról, a fővárosi katolikusok ágytól-asztaltól való elválasztásairól szinte semmmit sem tudunk. E források hiányában, mivel Pest-Buda lakosságának, illetve házas népességének döntő többségét a római katolikusok adták, valamint a 19. század első felében nagyobb számban csak efféle házassági perekre kerülhetett sor, a század dereka előtt értelmetlennek tűnt a házassági konfliktusok, illetőleg a jogi viselkedés vizsgálata. Biztosak vagyunk benne, hogy ha az említett egyházi levéltár kapuja valamikor megnyílik a kutatók előtt, pontosabban fogjuk látni a fővárosi házasságok feletti egyházi ellenőrzés formáit és azok változását, s érthetőbbé válik majd a válások viszonylag gyors elterjedése is.

A szükségből remélhetőleg sikerült erényt kovácsolni, mindenesetre igyekeztünk a rendelkezésre álló forrásokat maximálisan kiaknázni. Valamennyi egykori budapesti válópert megpróbáltunk felkutatni (részben a foghíjas törvényszéki

12 Az iratanyag selejtezésére a bírósági irattárban az 1950-es évek elején kerülhetett sor. Érdekes, hogy Rév Erika bírónő 1986-ban publikált könyvében még az „irattári pincékben tonnaszám porosodó régi válóperes aktákat” emleget: RÉV, 1986: 166. p. Ugyanő olyan válóper ítéleteit közli, amelyek már nem találhatók fel: RÉV, 1986: 24-29. p. Kvalitatív elemzésre alkalmas teljes pertestek a törvényszéki anyagban csak az 1909-1910-es irattári évfolyamokban maradtak fenn.

13 A levéltár vezetőjének, Hegedűs Andrásnak 2004. december 14-én e-mailben adott tájékoztatása szerint: „A Prímási Levéltár [...], szem előtt tartva a CIC 220. kánonját a magánszféra és a jó hír védelméről, továbbá az 1475. kánon 2.§-ának azt az előírását, hogy a peres iratok és az egyházi peres eljáráshoz beszerzett okmányok másolata csak bírói megbízással adható ki, a szentszéki iratok kutatását nem teszi lehetővé.” Hivatalos megkeresés nyomán, 2014. augusztus 11-én hasonló értelemben válaszolt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatalának irodaigazgatója, Kovács Zoltán: „A levéltárba került anyagok nem is kutathatóak, mivel a jó hírnévhez mindenkinek joga van, halála után is. Bizonyára vannak más témák is, amelyekre érdemes lenne időt szánni.” Megjegyzendő, hogy ugyanezeket a szabályokat más egyházmegyékben eltérő módon értelmezik, s esetenként engedélyezik a szentszéki perek kutatását.

19