Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
előírásait, amely a zsidó válópereket a királyi törvényszékek hatáskörébe utalta, s fenntartotta az anyagi jogra vonatkozó korábbi intézkedések hatályát, ezért közintézkedések elleni kihágás miatt Stem rabbit 300, Brecher Henriket és (volt) nejét 100-100 forint pénzbüntetéssel sújtotta. Az elsőfokú bíróság a büntetés kimérésénél ugyanakkor figyelembe vette „a törvények érvényessége iránt az ország nagy részében felmerült és a vádlott által a végtárgyalás alkalmával bemutatott levelekkel igazolt [...] kételyeket, melyek következtében a jelen bűnügy tárgyát képező szabálytalan elválasztások az ország nagy részében hallgatag űzetvén, szabályt képeznek”. Egyedül az ítélőtábla látta úgy, hogy az említett állami jogszabályok a felekezeti előírások felett állnak, s hogy a felek bigámiát követtek el; a Kúria az elsőbíróság álláspontját tette magáévá, s 1878. október 18-án jóváhagyta a törvényszéki verdiktet. Az állami bíróságok bizonytalanságát jól mutatja, hogy a Brecher Henrik által indított válópert a kettős házasság vádpontjában hozott felmentő ítélet ellenére végül lefolytatták, s a házassági köteléket 1880 nyarán felbontották.263 A Brecher-ügy hullámverései mindenesetre arra késztették a magyar minisztériumot, hogy véget vessen a zavaroknak, amit az az 1863-as udvari kancelláriai rendelet legitimitását illető aggályok eloszlatásával vélt kivitelezhetőnek. Érdekes, hogy az Igazságügyi Minisztérium napokkal a törvényszéki ítélet kihirdetése előtt, a Kúria véleményes jelentésére hivatkozva, miszerint az 1863-as szabályozás változatlanul a bírói praxis alapját képezi, még magabiztosan hárította el magától a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium javaslatát, hogy szabályozza a zsidó házassági perekben követendő eljárást. A kultuszminisztérium ennek ellenére jónak látta rendeleti úton nyomatékosítani az udvari kancelláriai 263 A Brecher-ügyben a büntetőeljárás iratai nem maradtak fenn. A válóper: BFL VII.2.C. 1876. V. 30. Az előzményeket és a büntetőeljárás kezdeti szakaszát ismerteti: Pester Lloyd 1878. január 29-i (29.) szám. Az ítéleteket idézi és kommentálja: SZTEHLO, 1880. Felmerült, hogy Brecher a válóper megindításával zsarolni akarta volt nejét és új férjét: Ein Ehescheidungs-Prozeß. Welt- Neuigkeits-Blatt 1878. február 5-i (29.) szám [9. p.j A Brünauer-Weisz-házasság anyakönyve: MNL OL Óbuda ház. akv. 13/1876. Brecher-Frisch-házasság: MNL OL Pesti neológ ház. akv. 103/1876. Brecher halotti anyakönyvében nejeként Frisch Regina szerepel: BFL XXIII. 1. a. Budapest VII. kerület hal. akv. 1765/1913. Az ügyről: KÖVÉR György: Bekeresztelők. Társadalomtörténeti adalékok arról, hányféle asszimiláció lehetséges egy famíliában. In: Biográfia és társadalomtörténet. Budapest, 2014. 344. p. - Hozzá kell tenni, hogy a bíróságok kisebb „szabálytalanságok” felett szemet hunyhattak. Spitzer Lipót Porges Regina elleni válóperében a törvényszék 1879 nyarán kelt ítéletét egyebek mellett azzal indokolta, hogy a tárgyaláson meg nem jelent, szeredi lakos alperesnő időközben már férjhez is ment (a felek tehát a válólevelet már korábban átadták). Ezt a felsőbíróságok megjegyzés nélkül hagyták jóvá: BFL VII.2.C. 1879. V. 4. 152
