Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
II. Az elitrekrutáció - 3. A szocialista ember
Hangsúlyozom, hogy a következő oldalakon a kommunista szakirodalmat foglalom össze és nem a saját véleményemet írom meg, és bizony ezek naiv és idealista gondolatok, de ez pusztán a forrás sajátossága, és az eredeti szövegek jelentésétől eltérni nem állt szándékomban, mert az ideáltípus csak így érthető meg. Ha elfogadjuk is azt, hogy a pártelit erkölcsre vonatkozó szemlélete 1957 és 1989 között változott, a szocialista és a kommunista erkölcs alaptételei nem változtak. Mind az ötvenes években, mind a pártállam utolsó éveiben a „nagy klasszikusok” - Marx, Engels, Lenin, Makarenko - műveire hivatkoztak a kommunista erkölcsideál felvázolásakor, azzal az eltéréssel, hogy a hatvanas évek könyveiből már kikopott a Sztálinra való hivatkozások nagy száma.223 Kísértetiesen hasonlítanak a hetvenes, nyolcvanas évek művei az ötvenes években születettekre, az Anti- Dühringre, Lenin Válogatott műveire, Makarenkóra való hivatkozások ugyanazon kiadásokra, ugyanazon oldalakra vonatkoznak. Mint Farkas Endre 1987-ben írta, a kommunista erkölcs mindig változik,224 de az elképesztően naprakész, még a megjelenés évében lefordított szovjet irodalom, a pártfőiskolai tankönyvek, az etikai szakkönyvek, szöveggyűjtemények mind-mind ugyanazokra a forrásokra hivatkozva ugyanolyan szerkezetben határozták meg a kommunista erkölcsöt. A kommunista erkölcsöt a marxista etika tette tudományossá, olyan tudomány- nyá, mely „ a kommunista erkölcsöt kialakító erkölcsi haladásnak és a kommunista erkölcs fejlődésének törvényszerűségeivel, a kommunizmusért folyó harcban betöltött szerepével foglalkozott” ,225 A kommunista erkölcs olyan normák és szabályok összessége volt, amelyek meghatározzák a kommunizmust építő emberek magatartását,226 A szocialista erkölcs szerint erkölcsileg csak az tekinthető jónak, ami elősegíti az emberiség haladását és továbbfejlődését, ezért alapelvei: a szocialista hazafi- ság, humanizmus, az igazság szeretete, a pontosság, a munkához való szocialista viszony, a munka becsülete és a szocialista tulajdonhoz való helyes viszony, a fegyelmezettség, céltudatosság, bátorság, helytállás, a nehézségek legyőzésének képessége és a kollektivizmus voltak.227 223 Az 1986-ban megjelent, 7. kiadást megélt egységes jegyzetben is az alant hivatkozott szerzők munkáiból válogattak. Farkas, 1986. 224 Farkas, 1987/88. 34. p. 225 Boeck, 1961. 30. p. Olyannyira, hogy egy, a korszakot megelőző szerző szerint a társadalmi életről tudományos szemlélet a marxizmus előtt nem is létezett. Gak, 1949. 5. p. 226 Boldirev, 1951. 5. p. 227 Ágoston, 1961. 60-63. p.; Boeck, 1961. 114. p. 60
