Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása
Lehet-e azonban a helyi szintű politikai és államigazgatási vezetőket elitként aposztrofálni? Hiszen kétségkívül szinte minden döntés Kádár Jánostól függött,114 azonban e túlcentralizált rendszer „fentről” nem volt teljes egészében átlátható és menedzselhető, ezért alakult ki egyfajta patrónus-kliens viszony, és ebben a klientúrában bizonyos pártszervek valamiféle autonómiát élvezhettek.115 Kovács I. Gábor is - a német tudományosság eredményeire (Hoffmann-Lange116, Endruweit117 műveire) hivatkozva - megkülönböztette egymástól az elitek meghatározásánál az országos és a lokális részeliteket (nationaler Elite - Teilelite).118 Ugyanígy Utasi Ágnes és szerzőtársai is különbséget tettek a helyi és az országos elit, valamint a származási, politikai, kulturális vagy tudáselit, illetve a kapcsolati elit között.119 Csanádi Mária kitűnően megmutatta, hogy a hierarchiát a párt monopolhelyzetéből és hatalmi eszközeiből kiindulva ugyan le lehet írni, de az elitek közé tartozó személyek azonosítását egy általános érvényű definícióval korántsem lehet elintézni,120 ezért a hierarchia különböző szintjein más és más funkcionáriusokat sorolhatunk a hatalmi elithez. Az elitrekrutációról szóló fejezetben részletezem, hogy miért gondolom így - a fővárosi hatalmi elit pozíciói a Budapesti Pártbizottság első titkárai és titkárai, végrehajtó bizottsági tagjai, a kerületi (szintű) első titkárok, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága elnökei/tanácselnökei és a fővárosi rendőrfőkapitányok voltak. 114 Sarlós István így emlékezett a Politikai Bizottságban történt döntéshozatalról: „ Mindenki nyugodtan el tudta mondani az észrevételeit. Soha senkit nem dorongoltak le az észrevételeiért. De amikor zárszóra sor került, akkor az ülésvezető, és az 99,9%-ban a Kádár volt, akkor a határozatot úgy mondta ki, hogy amit jónak tartott azt elfogadta, a többire nem reagált. " Simon, 2014. 240. p. 115 Szakadat 1,2005. 116 Hoffmann-Lange, 1992. 86. p. 117 Endruweit, 1986.43. p. 118 Kovácsi. G., 2011. 33. p. 119 Utasi-A. Gergely-Becskeházi, 1996. 120 Csanádi, 1995. 54. p. 33
