Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
IV. Nők a budapesti hatalmi elitben
„A főváros lakosságának 52,6 százaléka nő. A munkaképes nők 90 százaléka dolgozik, közel 50 százalékukfizikai munkát végez. A Központi Bizottság határozatainak megfelelően a nők élet- és munkakörülményeinek javítása az egész társadalom ügye. A központi intézkedések mellett sok helyi, vállalati lépés történt a dolgozó nők, az anyák anyagi és szociális helyzetének javításáért. Jelentős változást hozott a negyvennégy órás munkahét bevezetése a többségében nőket foglalkoztató munkaterületen még akkor is, ha nem volt zökkenőmentes. A családos nők életét tették könnyebbé azok az intézkedések, amelyek csökkentették az éjszakai műszakban résztvevő anyák számát. A pozitív változás ellenére a nők keresete azonos munka és azonos képzettség, feladatkör esetében még mindig többségében alacsonyabb, mint a velük dolgozó férfiaké. S annak ellenére, hogy javultak a munkakörülmények, javult a nők szociális és egészségügyi helyzete, az asszonyok, lányok közül számosán még mindig egészségre ártalmas munkahelyen dolgoznak és nehéz fizikai munkát végeznek. A dolgozó nők egyre jelentősebb szerepet töltenek be a főváros társadalmi-gazdasági életében. Egyre több nő kapcsolódik be a közéletbe, véleményük, javaslataik érvényesülnek a politika meghatározásában, többen kerültek vezető posztra. A családon belül helyzetük azonban lényegében nem változott. A háztartás ellátása, a gyermekek nevelése gyakorlatilag ma is a nő feladata. Hatékonyabb tettekre van szükség az otthoni műszak megkönnyítéséért, a szolgáltatások színvonalának javításáért. A társadalom segítsége mellett a család egészének együttes erőfeszítésére van szükség, hogy a nők helyzete gyökeresen megváltozzon. ”702 A nők egy 1979-ben készített felmérés szerint általában alsóbb szinten voltak vezetők, ott is többségben voltak a gazdasági téren kinevezettek. Egy, a Magyar Nők Országos Tanácsa által tíz olyan üzemben végzett felmérés szerint, ahol a dolgozók 50%-a nő volt, 33 felsőszintű vezető közül csupán négy és az 1183 középvezetőből csak 472 volt nő. Az író szerint a nőktől ugyanazt kell elvárni, amit a férfiaktól, de tudomásul kell venni, hogy a nők nagyobb súlyt fektetnek munkájukba és az emberi sorsok intézésébe. Ennek ellenére a fiatal nőket ritkán veszik jövőbeli vezetőként számításba, sőt, sok helyen a nők is idegenkednek attól, hogy nő legyen a vezetőjük. És gyakran előfordul, hogy a családra és a családban végzendő munkájukra hivatkozva sokszor maguk a nők gátolják az újabb munkakörbe állításukat.703 Nem nehéz észrevenni a megállapításokban az 702 BFLXXXV.l.a.3. 126. őe. (1975. január 20.). 36. p. 703 Lendvay, 1979. 191-192. p. 251
