Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 13. A pártiskolák

litikai tanfolyamok egész sorát indította meg azzal a céllal, hogy a tagság megismerkedjen a marxizmus-leninizmus alapvető tanításával”, ennek érdekében „ a különböző szintű vezető posztokra állított káderek nagyarányú és színvonalas szakmai-politikai képzéséről” gondoskodott. A tézisek foglalkoznak a „káderek politikai, szakmai felkészültségének és vezető készségének követelményei ”-vel.

A tézisek szerint a káderek kiválasztásakor a kellő szakmai felkészültség, szervezőkészség, lelkiismeretesség, a párt politikájának érvényesítése voltak a legfontosabb szempontok, de emellett a „kommunista vezetőknek ismerniük kell a marxizmus-leninizmus elméletét...", A dokumentumban azonban nyoma sincs az állami iskolai képzésnek, a szerzőként feltüntetett Pártépítési Munkaközösség a vezetés színvonalának emelésében csupán az általános műveltség növelését hangsúlyozza.658

Harmadik példaként egy politikai bizottsági határozatot hozok. 1967-ben az előterjesztők nehezményezték, hogy sok helyütt elsősorban az iskolai végzettséget tartották fontosabbnak,

„ és elhanyagolják a politikai követelményeket. Ez a káderek képzésében is torzulást idézett elő. Egyoldalúan, sokszor öncélúan, a szakmai végzettséget nyújtó iskolák elvégzésére törekedtek, háttérbe szorult a politikai képzés iránti érdeklődés. [...] Előfordul, hogy álhumanizmusból vagy baráti kapcsolatok miatt tehetségteleneket, vezetésre alkalmatlanokat helyezgetnek egyik beosztásból a másikba. ”659

Még az 1986-ban kelt KB-határozat is a politikai alkalmasságot tartotta a vezetők alkalmassága legfőbb követelményének, majd csak ezután említette a szakmai hozzáértést és a vezetői rátermettséget. Még ekkor is fontosnak tartották, hogy a káderképző intézményekben emeljék a politikai oktatás, illetve az állami felsőoktatási intézményekben a marxizmus-leninizmus oktatás színvonalát.660

Sőt! Bőven a rendszerváltás után, 2005-ben készült egy intejú Emszt Antallal, ahol az állami és a pártoktatás viszonyáról így vélekedett:

„ Segítettük az állami oktatást, nem csak a pártoktatást. Szakképzést támogattuk, rábeszéltük az embereket, hogy menjenek tanulni. [...] például, akit én nagyon szeretek egyébként. O akkor KISZ titkár volt a CSM-ben, és elvégezte a Műszaki

658 Társadalmi Szemle, 1962. 2. szám. 32 48. p.; MSZMP, 1973. 535-547. p.

659 MNL OL M-KS-288.5. 424. őe. (1967. május 9.). 6-7., 38-48., 140-168. p.

660 MNL OL M-KS-288.4. 217-218. őe. (1986. március 18.). 48-188. p.

232