Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)

I. Bevezető - 2. Magyarországi elitkutatások a II. világháborút követően, a helyi hatalmi elit meghatározása

meg sem tudtunk nevezni. Mi volt ez? Kísérlet, mely bejárta a (fél)világot? Bolsevik társadalomszervezési kísérlet? Sztálinizmus? Szovjet-típusú társadalom? Államszocializmus vagy államkapitalizmus? Az állampárt pártállama? Szocializmus, létező szocializmus, létezett szocializmus vagy bürokratikus szocializmus? Minek nevezzük? Tessék választani! Az első ámulat után vagyunk, már lehet választani. ”33 A kötet másik két tanulmánya az MSZMP Politikai Bizottsága és az MSZMP KB Titkárság egymáshoz való viszonyáról,34 illetve az 1945 és 1989 közötti karriertípusokról és mobilitási csatornákról szól.35 Az utóbbi művet jegyző szerzőpáros több érdekes fogalmi meghatározást is bevezetett. A karriertípusok vizsgálatánál például Jacob Bielasiak36 alapján a kor szóhasználatától eltérően rekrutáltnak a politikai ranglétrán előre lépőket, kooptáltnak pedig a kívülről jövőket nevezték. Tisztában voltak vele, hogy e két kategória csak statikus rendszert alkothat, ezért vizsgálták a „stigmák”-at, a „hivatásosforradalmárok”-at, a „patrónus-kliens viszonyok”-at és a „pozíciók hatalmi potenciálját" is.37

A rendszerváltást követően a T. Varga György és Szakadát István szerzőpáros íme, a nómenklatúrák! címmel rövid, ámde lényegre törő és nagyon fontos ösz- szefoglalást közölt a nómenklatúrák kialakulásáról és a hatásköri listák lényegi átalakulásairól.38

Szintén 1992-ben jelent meg Vida Istvánnak az 1980-as évek eleji államipolitikai vezető réteg összetételéről szóló vitaindító előadását tartalmazó kiadványa. Vida egy 1983-ban az MSZMP KB Párt- és Tömegszervetek Osztálya által készített, 33 140 főre kiterjedő felmérésre alapozva elemezte a káderbürokrácia összetételét, kor, nemek, származás, párttagság szerinti tagozódását, állami iskolai végzettségét, szakképzettségét, rekrutációját. Világosan különválasztotta a káderbürokráciát és a pártapparátust, illetve az utóbbit a tömegszervezetekkel, az állami és szövetkezeti vezetőkkel, a fegyveres testületek apparátusával együtt az első részének tartotta. Az előadás szövegéhez hasonlóan nagy segítséget nyújtottak számomra a kötet végén közölt hozzászólások is.39

A kilencvenes évek közepén élénk vita folyt Körösényi András és Gazsó Ferenc között arról, hogy a kommunista nómenklatúrának és a párttagságnak van-e

33 SzakadatL, 1990. 5. p.

34 Szakadat I.-Szakadat L„ 1990.

35 Szakadát 1.-Kelemen, 1990. 41-52. p.

36 Bielasiak, 1980.

37 Szakadat I.-Kelemen, 1990. 42. p.

38 T. Varga-Szakadat 1., 1992.

39 Vida, 1992.

19