Rácz Attila: A budapesti hatalmi elit 1956 és 1989 között - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. (Budapest, 2018)
III. Belépés a fővárosi hatalmi elitbe - 9. Kiugróan magas arányú elitcserék a fővárosi hatalmi elitben
tanácstag volt, továbbá a korábban a Nagy Richárd - Szépvölgyi Zoltán - Petrák Ferenc cseréjéről ismertetett igen érdekes szituáció is. 1970-ben tíz kerületi pártbizottság élén is történt változás. Három első titkár miniszterhelyettesi, egy minisztériumi főosztályvezetői pozícióba került, egy személy az ELZETT Fémipari Művek vezérigazgatója lett, egyiküket pedig a Külügyminisztérium kérésére a Bp. PB felmentette.470 Péter János a Budapesti Pártbizottságra került, a Budapesti Bizottság legfontosabb osztályának, a Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetője lett. A távozók Fekete Károly kivételével már mind 1945-ös vagy azutáni párttagok voltak. Borbély - ahogy fentebb említettem - a CSVM PB vezetője és budapesti végrehajtó bizottsági tag lett, a BRFK PB első titkára, Hevesi János 50 évesen nyugállományba vonult, Kovács Károly (XIII. kerület) ideiglenes státusát pedig még abban az évben véglegesítették. A távozás előtt hat, nyolc és tizenegy éve töltötték be állásukat, kivéve Borbélyt, de ő a négy első titkári éve előtt szintén négy évig ugyanabban a kerületben volt másodtitkár. A kádermozgatás tehát a rendszer működését figyelembe véve „időszerű” is volt. Csupán Bakos Zsigmond (VI. kerület 1970. október 17.) és Hevesi János (BRFK PB 1970. október 17.) cseréje kötődött kerületi pártértekezlethez, a többi esetben jóval a kerületi vagy a budapesti jelölőgyűlések és a pártértekezlet előtt elintézték a cseréket. Ez természetesen az adott kerületekben újabb konfliktusokat szült. A kerületi pártbizottságokon ugyanis folyton sérelmezték, hogy miért nem várják meg a döntésekkel a kerületi pártértekezleteket, akkor ugyanis legalább elvben érvényesülhetett volna a demokratikus centralizmus elvének demokratikus része, azaz ajelöltek választás útján kerültek volna a testületbe, és kevesebb kooptált káder lett volna a kerületi pártbizottságokban. Származás szerint tizenhat munkás helyett tizenhat munkás, két paraszt helyett négy paraszt és egy alkalmazott érkezett, a távozó munkások aránya 89%, az érkezők aránya 76% volt.471 Az első végzettségre nézve is hasonló, szinte jelentéktelen arányeltolódást tapasztalhatunk, 89%-11%-ról 86%—14%-ra változott a munkások és a diplomások aránya. A belépéskori szakképesítést tekintve azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a munkások és a tanárok érkezése és távozása között néhány százalékos (58%-53%, 11 %— 16%) különbség volt csupán, de az érke470 Az említett személyek sorban: Fekete Károly V. kerület, Bakos Zsigmond VI., Kónyi Gyula XIII., Lukács István VII. kerület, Molnár Ernő CSVM, Molnár László Fővárosi Tanács PB. BFL XXX.l.a.3. 93. őe. (1970. február 25.). 125. p. 471 A származásra, az eredeti és a belépés előtti szakképzettségre nézve a tizenkilenc 1970-ben távozott személyből 18-ra van adatom. 162